Vízpárával túltelített levegő. Hőmérsékletétől függően a levegő különböző mennyiségű vízgőzt tud magába fogadni. Ha meleg levegőt telítünk vízgőzzel, majd elkezdjük szép lassan hűteni, előállhat olyan helyzet, hogy a víz egy részének már ki kellett volna csapódnia apró vízcseppek formájában, de ez mégsem következett be, mert nem volt olyan góc (valami apró felület, pl. porszem vagy az edény falán lévő érdesség), amelyen elindulhatott volna a kicsapódás. Túltelített levegőt kaptunk, ami azt jelenti, hogy több vízpárát tartalmaz légnemű állapotban, mint amennyit az adott hőmérsékleten elvileg tartalmazhatna. Minden halmazállapot-változás megindulásához ugyanis szükséges valami gócpont, amelyen elindul a változás. Ha azonban egy ilyen túltelített levegőbe megfelelő gócpontok kerülnek (pl. belespriccelünk, homokot vagy apró kristályokat szórunk bele, akkor „varázsütésre” azonnal kicsapódik a „fölösleg”.

Hasonlóképpen kaphatunk túlhűtött vizet, ha a teljesen tiszta vizet rázkódásmentes és nagyon sima felületű edényben hűtjük; 0 ^oC alatti vizet, amely mégsem fagy jéggé, mert nincs góc, amin megindulhatna a fagyás. Túlhevített, azaz 100 ^oC fölé melegített víz is lehetséges, hiszen a buborék-képződéshez is szükséges kiindulási góc. Baleset is történt már attól, hogy a „mikróban” melegített tiszta víz hiába volt már 100 ^oC fölött, nem kezdett forrni, de amikor kivették a csészét, s belenéztek a vízbe, hogy „ugyan miért nem forr már?”, akkor egy pillanat alatt (pl. a rázkódástól) gőzzé vált az egész, s kispriccelt a csészéből.

Ezeket a különös helyzeteket metastabilis állapotoknak nevezik. (A meta itt azt jelenti, hogy 'mellékes, mellette lévő'.)

Tevékenység. A metastabilis helyzetet könnyű modellezni akár egy gyufásdobozzal is. A doboz (az asztalhoz képest) stabilis, ha lapjával fekszik; ez a lehetséges legalacsonyabb energiájú helyzete. Labilis, ha valamelyik sarkán áll, s ebből a helyzetéből spontán átmegy a stabilis állapotba. Ha azonban valamelyik kisebbik lapjára állítjuk, akkor metastabilis állapotban lesz. Ha nem éri külső hatás, végtelenségig így marad, pedig nem stabilis. Egy kis külső behatásra (pl. a megpöccintés energiájának hatására) azonban labilissá válik, ahonnan viszont eléri a stabilis helyzetet.