- Andreas Vesalius (1514–1564) németalföldi orvos, anatómus, a De humani corporis fabrica, 1543 (Az emberi test működéséről) szerzője.

- A színpadi boncoláson megjelent a boncolást végző személy, a prosector, a hosszú pálcával mutogató demonstrator és a professzor, aki egy pulpitusról magyarázta az eseményeket. Később csak a professzor maradt meg, aki a boncolt tetem mellett állt, ő mutogatta a szerveket. A tetemeket nem tudták tartósítani, ezért a boncolásokra általában a téli hónapokban került sor. Maga a színpad kör alakú, egyre magasodó, lépcsőzetes elrendezésű volt. A boncasztal a kör közepén állt. A boncolást nemcsak az orvosi pályára készülők, hanem a város és környék értelmiségi köre, gyakran az egész család végignézte. A nézőknek fizetniük kellett a látványosságért. A londoniak a leideni és amszterdami boncolásokat látogatták, és hazatérve méltatlankodtak, hogy a Borbélyok és Sebészek Társasága az 1540-es években évente csak négy tetemet boncolt Londonban.

- Vesalius mellett dolgozott a flamand festő, Jan Stephan Calcar, aki valószínűleg Tiziano tanítványa volt. Vesalius minden anatómiai ábrát személyesen ellenőrzött.

- Leonardo da Vinci (1452–1519) anatómiai ábrázolásai közül kiemelkednek a szem működését kutató rajzok, tudományos kutatásaiból az egyik legfontosabb a szem és az agy közötti összefüggések vizsgálata. Elsőként fedezte fel és írta le a harmadik agykamrát. Rendszeresen végzett boncolásokat például a firenzei Santa Maria Nuova kórházban. Itt találkozott egy öregemberrel, aki saját állítása szerint elmúlt százéves, és úgy érezte, nincs semmi baj a testével, csak fáradt. Kórházi ágyán ülve, csendesen halt meg, s Leonardo felboncolta, hogy megtudja, mi okozhatta “ezt az édes halált”. Úgy találta, a vérerek megvastagodása és összeszűkülése lehetett a halál oka, és ezzel diagnosztizálta az arterioszklerózist.

- William Harvey (1578–1657) angol orvos elsőként írta le pontosan és részletesen a vérkeringés rendszerét, megállapítva a szív vérkeringésben betöltött szerepét.