bla
Hol a fény szórjahol a szél tolja,
hol a hold küldi lila fátyolba,
hol a fülemüle éneke hívja.
 
Buja ág rejtiima rebbenti,
hol aludt éjjelsoha nem sejti –
csak a fekete patak vize tudja.
 
(Szabó Attila: Hajnali lidérc)
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
FÉNYSZÓRÓ
Nehéz Győző

Földi csillagok

A régi hajósoknak nem volt könnyű feladatuk, amikor meg akarták állapítani, éppen merre hajóznak, mert még nem ismerték az iránytűt. Nem szívesen merészkedtek ki ezért a végtelen vízre, inkább a partok közelében hajóztak. Nappal a partvonal segítette őket a tájékozódásban, de éjszaka erről a segítségről le kellett mondaniuk. Ilyenkor csak a csillagokra hagyatkozhattak. A Sarkcsillag mutatta például az északi irányt
 
De mi történt, ha felhős volt az ég? Ilyenkor bizony bajban voltak. Ha a nyílt vízen érte őket az éjszaka, és a felhők miatt egy csillag sem mutatkozott, be kellett vonni a vitorlát vagy az evezőket, és várni a napfelkeltére, amikor a partvonal újra segítőjüknek szegődött.
 
Az ókorban már olyan fejlett volt a kereskedelem, és annyiféle értékes árut (bort, olívaolajat, selymet) kellett időre eljuttatni a célállomásra, hogy a hajósok egyre kevésbé engedhették meg az éjszakai leállást.
 
A hajótársaságok tudós emberei sokáig tanakodtak, hogyan tudnák az éjszakai hajózást biztonságossá tenni. Végül megszületett a megoldás: olyan jelzőtüzet kell gyújtani, amelynek lángját messze a tengerparttól is látni lehet. 
 
Ez azonban csak úgy lehetséges, ha nagyon magas torony tetején található a jelzőtűz, mert a Föld gömb alakja miatt minél távolabb vagyunk a Föld felszínétől, annál messzebbre látunk. Ha például egy csónakban ülünk, a szemünk alig egy méterrel van a vízfelszín fölött, s a látóhatár csupán 4 km-re húzódik. Mivel a hajósok azt akarták, hogy a lehető legmesszebbről legyen látható a jelzőtűz, nagyon magas épületet kellett építeniük, amihez komoly szaktudás és sok pénz kellett.
 
Az ókori Egyiptom egyik híres királyi családja, a Ptolemaioszok mindkettővel rendelkeztek. Nagy királyuk, Ptolemaiosz Szótér parancsot adott az építőmestereknek, hogy építsenek akkora tornyot, ahonnan a jelzőtüzek olyan messzire látszódnak, hogy minden távoli hajósnak segítséget nyújtanak, aki Egyiptomba tart. Így készült el a világ első ismert világítótornya az Alexandria kikötőjéhez tartozó Fárosz szigetén. Az építkezés 12 évig tartott, és 800 talentum aranyba került. Egy talentum 36,4 kilogrammal egyenértékű, tehát a világítótorony 29 120 kg arany áráért épült fel.
 
(A folytatás a nyári számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek