bla

Haj-rá, és Bajusz is rá, Ritmuskészítők előre, Szellemvasút indulj, Szemedben a világ Kollázs-varázs legyen és Nézzük együtt Gulácsy Lajos képeit! Most kezdődik a Szójátéktéren a Tutyimutyi paksaméta, Sárgája nap, fehérje hold. Közben Blökkencs és Hencó a városba mennek, A medve városába, ahol Borka és az Incifinci várja őket, meg Tetkó, a tengerész, kezében Ólomkatona és ezüstkanál. És akkor... a hajó elsodródott. De az Időjáték… Pétere megjött. És a Tojásoló idején elterjedt a hír, hogy Aprópénz és rózsa akkor is kell a Szitakötő szótár szerint, ha Fűben, fában orvosság lakik, s ha Azt állítom: asztal, ez úgy hangzik, mint a nagy titok, hogy: Volt egyszer egy kemence.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép

Nádori Lídia

Aprópénz és rózsa

A rossz szomszédság – emlékszel?, erről írtam a legutóbbi Szitakötőben – gyakran abból fakad, hogy túl sokan zsúfolódunk túl kicsi helyen. Egy sokemeletes ház olyan, mintha összeköltözne az egész falu – a házak között nincs tér, kert, utca. De ha már így alakult, ha városban, esetleg nagyvárosban élünk, miért ne tennénk mégiscsak kellemesebbé az életet? Múltkor biztattalak, hogy vedd föl a kapcsolatot a házbeliekkel, kezdd el egy köszönéssel, kedves pillantással vagy udvarias kérdéssel – vannak már tapasztalataid?

 

Nálunk a szomszéd néni, aki évek óta egyedül él, reggelenként mindig éppen akkor nyitja a lakása ajtaját, amikor kisfiammal az óvodába indulok. Kijön, megigazítja a lábtörlőt, megöntözi a virágait, porrongyot ráz. Néha úgy tűnik, lesi, mikor lépünk ki az ajtón. És persze szóba elegyedünk. Nem akarunk semmi különöset közölni, csak megállapítani, amit úgyis mindketten tudunk: hogy mi az óvodába indulunk, ő pedig most megöntözi a virágait. Vagy, hogy esik az eső, esetleg süt a nap… Egyre szívesebben beszélgetek vele, mert érzem, számít erre a néhány percnyi, talán másodpercnyi együttlétre.

 

A magányos emberek zöme idősebb. Ahogy mondani szokás, nincs se kutyájuk, se macskájuk. Vagy éppen hogy kutyájuk-macskájuk van, de emberük,az nincs… Öregszik a társadalmunk. Mi itt Európában viszonylag egészségesen és jólétben élünk, ezért egyre hosszabb életre számíthatunk. Ugyanakkor egyre kevesebb gyerekünk születik. Idős emberek vesznek körül bennünket, és remélhetően mi is öregek leszünk egyszer. Ezért, bármennyire távolinak tűnik is, fontos, hogy mielőbb megismerd, értsd az idősekre jellemző mozgást, beszédet, érzelmeket.

 

Ma már egyre kevesebb az olyan nagycsalád, ahol több nemzedék él együtt: unoka, szülő, nagyszülő, ezért sokszor okoz keserűséget az idősebbeknek a fiatalok tájékozatlansága – vagy figyelmetlensége. Nagyon egyszerű dolgokra gondolok ám! Itt van például a közlekedés. Igen, tudom, át kell adni a helyünket a járműveken!, mondod erre. Ez is fontos, de nem mindig elég.

 

A fiataloknak természetes a gyorsabb tempó, ügyesen sasszéznak a járdán, felugranak villamosra, hamar odébb lépnek, ha akadály adódik. Az öregek meg toporognak, elbizonytalanodnak. Úgy érzik, útban vannak, s néha csakugyan azt tapasztalják, hogy bosszúságot okoznak tehetetlenkedésükkel. Holott azért lassúak, mert nem tudnak másmilyenek lenni. Szédülnek, fáj a lábuk, rosszul látnak, rosszul hallanak. Betegségek gyötrik őket – és szenvednek a saját sérülékenységüktől, érzékenységüktől is. Ne hidd például, hogy túlzott nyájasságra, lekezelő dédelgetésre vágynak. Van, amikor elég neméreztetni velük, hogy akadályoznak. Ha a pénztárnál hosszan keresgélik tárcájukban az aprót, nem kell sóhajtozni a fülükbe, vagy türelmetlenül dobolni, csettintgetni mellettük. Elég baj nekik, hogy rossz a szemük. De lehet, hogy azért kutatnak apró után, mert a nyugdíjból nem maradt egyetlen nagy címletű papírpénz sem.

 

Ugye, milyen jó móka elképzelni, hogy kis időre „beköltözünk” valaki más lelkébe, ahonnan minden másképp látszik? Hát tessék! Gondold el, milyen remegő kézzel öt- meg tízforintosokat keresgélni egy kopott pénztárcában, s közben vigyázni a látszatra, hogy minél kevésbé vegyék észre a nincstelenséget! Ehhez igazi beleérzőképesség – empátia– szükséges!

 

El ne feledjem, mi mostanában már nemcsak az időjárásról beszélgetünk a szomszéd nénivel. Megtanított, hogyan teleltessem át a cserepes őszirózsát. Kaptam tőle valamit – és ő is tőlem: értékeltem a tudását.

 

Néhány napig figyeld a tévéreklámokat aszerint, hogy milyen korú emberek szerepelnek benne, és kiknek szánják a reklámozott termékeket! Statisztikát is készíthetsz: hány fiatal és hány idős ember szerepel a reklámokban?

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek