Sok legenda és babonás hiedelem fűződik az állatokhoz, mert az ember saját jó és rossz tulajdonságait vetíti rájuk. Ezért szerepel a mesékben a ravasz róka, a gyáva nyúl és a félelmetes vadállatként ábrázolt, gonosz farkas. A valóság azonban egészen más! 

 

A farkas a kutyafélék családjába tartozó ragadozó. Falkában él, amely valójában családi közösség, vezetői a szülők. Ha a szülőpár valamelyike elpusztul, egy idegen farkas lesz a mostohaszülő. Más, falkában élő állatoktól eltérően a nőstényfarkas egyedül is lehet falkavezér, de utódain kívül nem visel el idegen nőstényfarkast a falkában. Az utódok 2–3 éves korukig maradnak a szülőkkel, ekkor érik el a felnőttkort, párt választanak maguknak és új falkát alapítanak.

 

A római mitológiában Róma első királyát és megalapítóját, Romulust és ikertestvérét, Remust csecsemőkorukban egy nőstényfarkas táplálta tejével, míg egy juhász megtalálta és családjába fogadta a testvérpárt. A türkök és a mongolok annyira tisztelték a farkasokat, hogy a leszármazottaiknak vallották magukat.

 

Jóval később terjedt el a hiedelem, hogy vérszomjas, kegyetlen ragadozók. A magyar farkas szó farkat viselő állatot jelent, de nevezték ordasnak, csikasznak, toportyánnak is. A farkasok ritkán támadnak az emberre, különösen, ha azt tapasztalják, hogy nem fél tőlük, és fegyvere van, amellyel megvédi magát. A lovasszánt üldöző farkascsordát gyakran ábrázolták regényekben (például Jókai Mór A kőszívű ember fiai című művében), de több leírásból az is kiderül, hogy ha az egyik lovat feláldozták a farkasok prédájául, azok rávetették magukat, és felhagytak a további üldözéssel. Arany János szemléletesen festette le Toldi Miklós birkózását a nádi farkassal (a nádi farkas nem igazán farkas, hanem sakál, pontosabban aranysakál), de azt is leírta, hogy a nádi nőstényfarkas kölykei védelmében támadt Toldira. 

 

Inkább a patás vadakra, juhokra és más háziállatokra veszélyesek, ha kínozza őket az éhség. Az ember elsősorban azért üldözte a farkast, hogy háziállatait megvédelmezze. A vadászat a középkor óta nemesi előjog volt, de a törvények megengedték a falvak népének, hogy a legelésző állatokat prédáló farkast elpusztítsa.

 

 

(A folytatás a téli számban olvasható.)