bla
 
Hol volt, hol nem volt, volt egy távoli birodalom, melyet úgy hívtak, a Fényes Külsőségek Országa. Ebben az országban a szép emberek mindig jobban boldogultak. A szép gyerekeket kényeztették az óvodában, a csúnyábbakat sarokba állították, hátha attól megszépülnek...
 
(Inczédy Tamás)
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
SZELLEMVASÚT
Levendel Júlia

a jótékony beavatkozás

A mikrovilág kutatóierről írtam legutóbbarra is ügyelnek, hogy méréseikkel minél kevésbé avatkozzanak a természetes működésbe. Felismerték ugyanis, hogy maga a mérés olyan beavatkozás, ami picikét módosítja a megmérendő tárgyat, illetve a tárgy tulajdonságait
 
Képzelj el egy ragyogóan felszerelt, kristálytiszta laboratóriumot, amiben minden, az épülettől az eszközökig az ember tudását, kíváncsiságát, ötletességét dicséri! A kutató azonban igyekszik minél „észrevétlenebbül“ dolgozni. Minél kevésbé hatni a szabad szemmel nem látható anyagi világ részecskéire. De nem csak a fizikus vagy a mikrobiológus hat, és nem csupán a nagyon pici dolgok mozgása módosulhat a beavatkozással. Az égitesteket vizsgáló csillagász azonban elhanyagolhatónak mondhatja a változást, amit ő maga, a megfigyelése, a mérése, műszereinek használata okoz. 
 
Egészen más az emberek (és a fejlettebb állatok) vizsgálata. Ez legtöbbször közvetlen és valamelyest kölcsönös kapcsolatban történik. Aki emberekkel foglalkozik – a mikrovilág kutatóival ellentétben –, jó, ha mindenekelőtt bizalomteli légkört teremt: megszólít, odahajol, keresi a másik, a többi ember tekintetét, játékot kezdeményez. Nem kell titkolnia: igenis hatni akar. Tudja, hogy már érdeklődése is beavatkozás a vizsgált emberek életébe. Az antropológusnak, az embertan művelőjének és a néprajzkutatónak azonban – mint a természettudósnak – vigyáznia kell, hogy minél kevésbé „hasson“, például hogy a megfigyelt, olykor ősi közösségben és körülmények között élő népcsoportok életét ne befolyásolja. 
 
Persze, akit megfigyelnek, óhatatlanul „másképpen“ viselkedik. Észrevetted, hogy még a leghétköznapibb feleléskor is másképp néznek és beszélnek osztálytársaid, mint szünetekben a folyosón? Van, aki szeret szerepelni, olyan is, aki hajlamos túljátszani egy-egy helyzetet, más meg mintha karót nyelt volna, merevebb, szögletesebb lesz. Hárítana minden kapcsolatot – őt hagyják békén, van neki elég baja, ne vizsgálgassák, senki ne kérdezzen tőle semmit! Ha a tanár vagy a pszichológus megpróbálja oldani a feszültségét, megint csak beavatkozik. Úgy tűnik, a gondoskodás, a segítség is beavatkozás – mondhatni: gyöngéd erőszak. Akkor hát van jó meg rossz beavatkozás? Van bizony.
 
 
(A folytatás a téli számban olvasható.)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek