Haj-rá, és Bajusz is rá, Ritmuskészítők előre, Szellemvasút indulj, Szemedben a világ Kollázs-varázs legyen és Nézzük együtt Gulácsy Lajos képeit! Most kezdődik a Szójátéktéren a Tutyimutyi paksaméta, Sárgája nap, fehérje hold. Közben Blökkencs és Hencó a városba mennek, A medve városába, ahol Borka és az Incifinci várja őket, meg Tetkó, a tengerész, kezében Ólomkatona és ezüstkanál. És akkor... a hajó elsodródott. De az Időjáték… Pétere megjött. És a Tojásoló idején elterjedt a hír, hogy Aprópénz és rózsa akkor is kell a Szitakötő szótár szerint, ha Fűben, fában orvosság lakik, s ha Azt állítom: asztal, ez úgy hangzik, mint a nagy titok, hogy: Volt egyszer egy kemence.
  |
Búth Emília Haj-rá Hősünk, Holvanez fürkésző szeme, mindig keres. Mit? Eltűnt könyvet, elveszett szemüveget, elásott kincset, kérdésre választ. Két tenyerét dörzsölgetve (mindig így tesz, ha gondolkodik) talál rá a megoldásra. Ilyenkor örül persze, hogyne örülne, de nem vár köszönetet, dicséretet. Emelinti kalapját, s már megy is tovább.
A város, ahol Holvanez napok óta bolyong (térképen ne keresd), nagyon különös. Az itt élő emberek úgy hasonlítanak egymáshoz, egyik a másikához, mint két tojás. A ruhájuk persze más-más, a férfiak nadrágban, a nők szoknyában járnak, sokfélék – de a fejük, az arcuk? Száz meg száz tyúktojás-forma. Semmi haj, száz meg száz egyazon tekintet, szem, fül, orr, száj.
– Nem is hiszed, milyen borzasztó – panaszkodtak az emberek Holvaneznek. – Ne csodáld, ha nem állunk szóba egymással. A szomszédunkat sem ismerjük meg az utcán. Elmegyünk egymás mellett köszönés nélkül. Nem mondhatjuk, hogy: „Jó reggelt, Szomszéd!”, mert nem tudhatjuk, hogy valóban vele találkoztunk. Szörnyű!
Holvanez három nap, három éjjel gondolkozott. Talán mindenki köszönhetne, legalább odabiccenthetne mindenkinek, abból nem lenne sértődés... Ez igaz, de lehetetlen, mert ki győzné biccentőizommal. A tenyere már égett a sok dörzsölgetéstől, már majdnem feladta, mikor rábukkant a kérdésre:
– Tudnátok hajat növeszteni, ha akarnátok?
Bólintottak.
– És bajuszt meg szakállt?
– Úgy gondolod, hogy a nők is? – kuncogtak az emberek.
Holvanez kis komolyságot kért, és elmagyarázta, mit tegyenek. Nők: kislányok, nagylányok, asszonyok, nagymamák más-más frizura: sima, ondolált, nyírt, stuccolt, tupírozott, koszorúba font…
Férfiak: fiúk, gyerekek, apukák, nagypapák, dédek más-más haj, szakáll, bajusz: hátrafésült, elválasztott, gombafrizura, borotvált, kecskeszakáll, körszakáll, pödrött bajusz, macskabajusz…
Nosza, hozzá is láttak azonnal. Hogy mennyire sikerült, azt nem tudom, de amikor Holvanez kalap-emelintve búcsút intett, a tyúktojás-forma fejeken csillogtak a szemek, mosolyogtak a szájak.
Rajzold le őket, segíts nekik, segíts rajtuk, hogy ne legyenek egyformák! |