Kernstok Károlyt művész és festőtársai, barátai Stokinak szólították. Sokan kedvelték, mert művelt és figyelmes ember volt, remek beszélgetőtárs. 

 

Első műveit még a hagyományos, külső látványhoz hű ábrázolás szerint alkotta, de kíváncsi, tevékeny egyénisége a századforduló után világszerte kibontakozó új, modern művészet felé fordította. A sokféle irányzat közül azokhoz vonzódott, amelyek formateremtő újdonságaik mellett a mindennapi élet és a társadalom igazságtalan viszonyait is meg akarták változtatni. Kernstok ezért kulturális kormánybiztosi szerepet is vállalt 1919-ben, a Magyar Tanácsköztársaság hónapjaiban. A bukás után viszont rövid időre börtönbe zárták, majd arra kényszerült, hogy elhagyja az országot. 1926-ig Berlinben élt. De ugorjunk vissza az indulásához! 

 

1873-ban született Budapesten, s anyja korai halála után a Duna melletti Nyergesújfalun nevelkedett nagyszüleinél. Rajzolni az Ipariskolában kezdett, 1892-től Münchenben, majd két évig Párizsban tanult, itthon három évig Benczúr Gyula mesteriskolájába járt. 1906-ban újra Párizsba ment, akkor ismerte meg a legújabb irányzatokat, és sok más festőhöz hasonlóan egyszeriben megváltozott a szemlélete és festési módszere. Nyergesújfalui házának szőlőskertjében játékos szertartással, de halálos komolysággal, Czóbel Béla festő-barátjával együtt elástak néhányat korábbi műveikből, amelyek még a látott világ másolásának igényével születtek. 1907-ben megalakította és szervezte, vezette a Nyolcak elnevezésű festőcsoportot. (A Szitakötő képnézései során is találkozhattál némelyik alkotóval – a nyolc művész: Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos.)

 

A Nyolcak első kiállítása, az Új képek 1907-ben egyértelműen utalt Ady Endre 1906-os kötetére, az Új versekre. Az „új” és a „modern” az élet és a művészet sok-sok területén gyakran használt kifejezés volt – és maradt a mai napig. (Gondoljuk meg, mit jelent a szó! Mihez képest új valami? Milyen kapcsolat van az érték és az új között? Lehet-e valami azért értékes, mert új? Vagy azért értéktelen, mert nem új? Stoki és barátai sokat beszélgettek, vitatkoztak akkoriban a modernségről.) 

 

 

 

(A folytatás az őszi számban olvasható)