Volt egyszer egy király, a leghatalmasabb mind között. De nemcsak hatalmas volt, hanem gőgös és kapzsi is. Udvari mágusa, aki mindenben segítette, készített egy varázsitalt, hogy örökké egészséges és fiatal maradhasson. Egy másik varázslattal megsokszorozta az erejét, egy harmadikkal elérte, hogy sose fáradjon el.

 

De a királynak semmi nem volt elég, mindig új és új kívánságokkal állt elő. Egy napon kitalálta, hogy az állatok nyelvén akar beszélni. De ezúttal a mágus nem tudta teljesíteni a kívánságát. Ilyenről még ő sem hallott. A király roppant haragra gerjedt: 

 

– Takarodj előlem, te senkiházi, tudatlan bolond! Majd akkor gyere vissza, ha teljesíteni tudod a kérésemet!

 

A mágus egy szót sem szólt, csak megfordult és kiviharzott a teremből.

 

A király hiába próbált helyette mást találni, senki nem ért a nyomába. Büszkesége mégsem engedte, hogy megkerestesse és visszahívja. Egy napon a mágus mégis visszatért az udvarba. A király izgatottan fogadta tróntermében. 

 

– Még mindig az állatok nyelvén akarsz beszélni? – kérdezte a mágus halkan. – Jól gondold meg, mert ezt a varázslatot nem lehet visszavonni.

 

– Igen, persze, csak csináld már! Nem érek rá egész nap veled csevegni.

 

– Legyen hát! 

 

 

(A folytatás a nyári számban olvasható)