A színek évezredek óta segítenek kifejezni érzéseinket, gondolatainkat, befolyásolják viselkedésünket és hangulatunkat. A különböző hullámhosszú fénysugarak visszaverődését a szem színekként érzékeli, de ez az érzékelés a szem felépítésétől is függ. Korábban úgy gondolták, az emberen és az emberszabású majmokon kívül a legtöbb emlős színvak. Ma már tudjuk, hogy az emlősök zöme hasonlóan lát, mint az ember, csak nem olyan színesen vagy kontúrosan (éles körvonalakkal).

 

Bebizonyosodott, hogy a kutya, macska, disznó, nyúl vagy a szarvas szemében kétféle színérzékelő receptor található, tehát kétszínlátóak. Akár a színtévesztő ember, a pirosat és a zöldet nem képesek megkülönböztetni, csak a sárga, kék és szürke árnyalatait látják. A bika például nem érzékeli a piros színt, a szürkének látott zászló mozgását követi a bikaviadalokon.

A gekkó éjjel is lát színeket, szemhéj helyett átlátszó membrán (vékony hártya) védi a szemét, amit gyakran a nyelvével tisztít. Az állatvilágban az eddig mért legnagyobb szemmel az óriás tintahal büszkélkedhet. Mivel olykor 2000 méter mélységben vadászik, tájékozódását közel 30 cm átmérőjű, lapostányérnál nagyobb szem segíti. A szemlencséje narancs méretű.

A szárazföldi gerincesek közül a struccnak van a legnagyobb szeme: nagyobb, mint a saját agya. 

 

A Dél-Kelet-Ázsia esőerdőiben élő pápaszemes makinak egyenként is nehezebb a szeme, mint az agya. A mókus méretű éjjeli ragadozó színlátása gyenge, de a sötétben remekül lát, és feltételezik, hogy az ultraibolya fényt is érzékeli. Ha arányaiban akkora szemünk volna, mint a makinak, elérné egy kislabda méretét.

 

 

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)