bla
Az ÉN születésnapi tortám rögtön KÖZÖS
lett a vendégekkel, amint meg akartam
enni az egészet, pedig olyanról sem hallottam
még, hogy valakiknek KÖZÖS születésnapja
lenne, az ilyesmi nagyon ritka, a születést
nem lehet úgy időzíteni, mint a filmekben
a bombát
(Lackfi János: Közügyek)
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép

Kámán Balázs

Tündér vagy boszorkány [2]

Amikor képzeletben a kalandot kereső királyfival vagy a szerencsét próbáló szegénylegénnyel bolyongsz a vége-hossza-nincs erdőben, s egyszerre megelevenedik a kőnek, farönknek hitt valami, és éhes öreganyóként falatnyi kenyeret kér, honnan tudhatodte meg a mesehős –, hogy nem csap be, és csakugyan éhes öreganyó? Ugyanannyi az esélye, hogy miután megkapta az utolsó darabka kenyér felét, szépséges tündérré változik, mint hogy kárörvendően kacag és szolgának fogja be jótevőjét. Vagy mégsem
 
Szerintem a tündérré változás sokkal valószínűbb, mert miért is tenne próbára bárkit egy gonosz boszorkány? Miért akarna meggyőződni, hogy az elfogott hős kellően jószívű? 
 
A valóságos életben, de talán még a mesebeli erdőben is, az éhes öregasszony többnyire tényleg éhes és tényleg öreg, és aki kenyeret ad neki, biztosan jól segít. Kenyeret! – mondom, és nem pénzt. És nem csak azért, mert az erdőben nem lehet élelmiszert vásárolni. Félő, hogy a városban kolduló, szegénységét és éhségét panaszló, gyakran szánalmat követelő sem a betevő falatra költi a megszerzett pénzt. Pedig csakugyan szegény és éhesés rettenetesen kiszolgáltatott. Sokan kényszerűen úgy koldulnak, hogy az összegyűlt forintok javát leadják a nyomorúságukat kihasználó „gazdáiknak“. De erről majd a legközelebbi Szitakötőben olvashatsz – tudnod kell, mennyi gazember él a világban, hogy védekezhess, és csapdába ne ess.
 
Nehezebb eligazodni azon – legyen mesebeli lény vagy a valóságos élet szereplője –, aki nem kér, hanem ígér. Honnan tudható, hogy a kifogott aranyhal, miután visszatérhet a számára életet jelentő vízbe, csakugyan teljesíti a halász kívánságait? A Jancsi és Juliska-mese banyája például a csupa nyalánkságból épített házikóba csalja be az éhes gyerekeket – szegények, miért, miből sejthetnék, hogy gonoszak a szándékai? A bölcselkedő figyelmeztetés, hogy „légy gyanakvó!“, sajnos, nagyon is indokolt, közben mégis arra vágyunk, hogy bizalommal forduljunk valamennyi embertársunk felé. A bizalom ugyanis a jóság egyik feltétele, ami különös módon magát sokszorozza: aki képes a bizalomra, jobbá is teszi a körülötte élőket. 
 
Végül is hogyan fogadd az ígéretekkel eléd állót vagy az ajándékkal kedveskedőt? A két mesebeli példánál maradva: az aranyhal életben hagyása nem lehet veszélyes. Persze, aki kívánságainak csodás teljesüléséről képzelődik, könnyen csalódhat. 
 
A valóságos életben nemigen számíthatunk ilyesmire, keserűség nélkül kell tudomásul venni, hogy a „jótett helyébe jót várj“ közmondás sem érvényesül mindig. A jótett azonban viszonzás nélkül is jó marad. 
 
 
(A folytatás a téli számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek