Kvartyogi, az öreg varangy és Brekkencs fia Brekkencs békakirályfi a holdsütötte, békanyálas tó partján beszélgetett. Néha bekaptak egy-egy szúnyogot, aztán jóízűen folytatták a beszélgetést.

– Kvak,kvak, kmilyen kszép! – mondta nagyokat pislogva Kvartyogi. – Brekeke, és milyen finom, brekeke! – toldotta meg a kis Brekkencs. – Kvak, kvak, kmár kmicsoda kfinom? – kérdezte az öreg. – Brekeke, brekeke, szerinted mi olyan szép? – kérdezte Brekkencs fia Brekkencs. – Kvak, kvak, khát a któ, kvahogy a kbékanyál kbeteríti, khát knem kszép? – De bizony szép, brekeke, hogyne volna szép brekeke, de előbb én a szúnyogokra gondoltam – mondta Brekkencs fia Brekkencs királyfi, a legszebb, legügyesebb és legokosabb kis béka széles e tó környékén.

– Kvak, kvak, knézd kcsak kmennyi kszép kbékalány kvan kvebben a któban, knem kvakarsz kmég kmegnősülni? – kérdezte az öreg Kvartyogi.

– Brekeke, még nem jött el az ideje, brekeke. Nekem egyszer azt jósolták, hogy egy elátkozott békakirálylány lesz a feleségem. Brekeke, brekeke, világgá megyek, hogy megtaláljam a szép békakirálylányt, aki csak arra vár, hogy egyetlen csókkal megszabadítsam a gonosz varázslattól.

– Kvak, kvak, kte ktudod. Kjárj kszerencsével! – mondta az öreg varangy.

 

 

(A folytatás a téli számban olvasható)