A 15. század végén Kolumbusz Kristóf így írt: „Az arany a legnagyszerűbb minden dolgok között... Akinek arany van a birtokában, az megszerezhet mindent, amit csak kíván... Aranyért a lelke is bebocsátást nyerhet a Paradicsomba.” Pindarosz, az ókori görög költő úgy vélte: „Az arany Zeusz gyermeke, sem moly, sem rozsda nem emészti, de az ember elméje elemésztődik általa”. 

 

Az arannyal lépten-nyomon találkozhatsz a mesékben is: gondolj csak az aranyszőrű bárányra, az aranyhajú tündérlányra vagy az aranyerdőre. Vajon miért lett éppen ez a fém ilyen értékes?

Az arany a természetben elemi állapotban előforduló, jellegzetesen sárga nemesfém. Nem oxidálódik, nehezen alakítható át kémiai vegyületté, magas hőmérsékleten sem lép reakcióba az oxigénnel, a kénnel, a szénnel. A legtöményebb sósavban, kénsavban és salétromsavban sem oldódik, ezért is nevezik a nemesfémek királyának. Csupán a tömény sósav és tömény salétromsav királyvízként ismert keveréke oldja fel.

 

Szépsége, állandósága és ritkasága miatt az aranyat ékszerek, áldozati ajándékok, vallási szertartási eszközök készítésére használták, fegyvereket díszítettek vele. Mivel tisztán nagyon puha, más fémmel ötvözve pénzt is vertek belőle. A csillogó aranyat gyűrűk, láncok, karkötők vagy pénzérmék formájában szinte minden kultúrában megtalálhatjuk. Kémiai tulajdonságainak, tetszetős küllemének, könnyű megmunkálhatóságának és nehéz kitermelésének, előállításának következménye, hogy még ma is az érték mérésére használják. 

 

Az arany az összes fém közül a legnyújthatóbb: akár 0,008 milliméter vékony fóliává is ki lehet kalapálni, és 1 gramm aranyból 3 kilométer drót húzható. Már az ókorban készítettek olyan női ruhákat, amelyeknek gyapjú, len vagy selyemfonalát vékony aranyszállal sodorták össze – így arany szövetek lettek.

 

 

(A folytatás a téli számban olvasható)