bla

Mit fogtál ki?, Torzonborz, Mit fogott a hálótok? Hogyan szólíthatom? Tudod, Jetik a  tengerben is laknak. Halló! Háló? Mivel lát jól az ember?, Gyöngyhalászok. Csobbanjunk! és Nézzük együtt Szobotka Imre képeit! Vigyen minket a Szellemvasút, avagy a sírás és nevetés ereje Nagymama tenyerén, suhanjunk Mint hal a vízben, mint Az istennő madara, mint A növénydoktor a Zöld ebéd után. Táltoslovam patkója csattog ott: Játék az utcán.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép
Kép

Kenéz Attila | Horváth Endre

Az istennő madara

A Magyarország minden táján előforduló, kistermetű kuvik a bagolyfélék családjába tartozik. Falusi, kisvárosi környezetben napnyugtakor gyakran hallani jellegzetes, éles „kviú-kviú…..kviú” kiáltását, sőt, olykor köpcös, galambnagyságú körvonala is feltűnik egy kiszögellésen, házgerincen, elszáradt fa ágán  vagy épp a templomtorony párkányán.

 
A kuvik fokozottan védett éjszakai ragadozómadár. Élőhelye kiterjed egész Európára, Észak-Afrikára, az Arab-félszigetre, Elő-Ázsiára, alfajai élnek Tibetben, Mongóliában és Északkelet-Kínában. Még Új-Zélandon is megtalálható. A síkvidék lakója, hegyek között nem érzi otthon magát, az emberi lakóhelyek közelségét kedveli, fogságban megszelídül, kezes és jámbor lesz. Az ókori Itáliában háziállatként tartották, és apróbb madarak vadászatára használták.
Tollazata barnás-szürke fehér foltokkal, a szeme kénsárga. Mint minden bagoly, a kuvik sem tudja mozgatni szemgödrében a szemét, csak egy irányban, előre néz, de képes szinte teljesen körbeforgatni a fejét, így tökéletes a térlátása. Valószínűleg előre meredő szempárja miatt hisszük különösen okos, bölcs madárnak a baglyot. Alkonyatkor kezd vadászni, rovarokkal, kis emlősökkel, madarakkal táplálkozik. Éjszaka kitűnő hallása segíti, s a madarak közt egyedülálló, különleges tollazatának köszönhetően hangtalanul röpülve közelíti meg áldozatát.
 
A tojó tavasszal 3–5, olykor 7 tojást költ ki, s amíg kotlik, a hím eteti. A fiókák egy hónap elteltével röpülnek ki az odúból, s egész életükben szülőhelyük környékén maradnak.
 
Sokféle elnevezése ismert: hangutánzó szóval hívják kuviknak és csuviknak, vagy jellegzetes kiáltása után viusz madárnak. Tudományos neve (Athene noctua, ejtsd: aténé noktua) a görög mitológia egyik istennőjére, Pallasz Athénére utal, akinek szent madara volt. A bölcsesség istennőjét is „bagolyszemű”-nek nevezték, mert mint a bagoly, a sötétben is látott, azaz átlátott a dolgok felszínén. 
 
A mitológia szerint az istennő időnként bagoly képében mutatkozott az emberek előtt. Athénben, az istennő városában és templomában, az Akropoliszon nagy számban tartották és nevelték a szent madarat. Az Akropolisz őrzője, az éberség és a magasabb rendű bölcsesség jelképe volt. Még a korabeli pénzérméken is megjelenítették. A régi görögök legmélyebb tiszteletük kifejezéséül az államukba látogató uralkodóknak élő kuvikot ajándékoztak. Itáliában galambdúc-szerű költőhelyeket építettek neki a háztetők ereszei alatt, hogy odaszoktassák. Tisztelete a római korban tovább élt, s a svédek a kuvikot ma is Minervauggla-nak, azaz Minerva baglyának hívják (Athéné istennő római megfelelője Minerva).
 
Egy mongol törzs, az ojrátok olyan embertől eredeztetik magukat, akinek bölcsőjét anyja felakasztotta a fa ágára, s egy kuvik vigyázott rá, az nevelte és altatta énekével. Az ojrátok szerint valaha a kuvik is ember volt: telhetetlen, irigy lány, akinek mohó lelke nyughatatlan madárrá változott.
 
 
 
(A folytatás a nyári számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek