bla

Mit fogtál ki?, Torzonborz, Mit fogott a hálótok? Hogyan szólíthatom? Tudod, Jetik a  tengerben is laknak. Halló! Háló? Mivel lát jól az ember?, Gyöngyhalászok. Csobbanjunk! és Nézzük együtt Szobotka Imre képeit! Vigyen minket a Szellemvasút, avagy a sírás és nevetés ereje Nagymama tenyerén, suhanjunk Mint hal a vízben, mint Az istennő madara, mint A növénydoktor a Zöld ebéd után. Táltoslovam patkója csattog ott: Játék az utcán.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép

Pánti Irén

Mivel lát jól az ember?

„Honnan jöttem? A gyerekkoromból. A gyerekkoromból, ahogy egy országból jön az ember…” – írta Antoine de Saint-Exupéry (ejtsd: antoan dö szent egzüperi), amikor egyik regényében felidézte, apja halála után hogyan élt anyjával és testvéreivel nagynénje kastélyában, amelyet hatalmas park övezett. Az öt gyerek különös játékokat eszelt ki, köztük egy szertartással felérő versengést, amelyet a nyári viharok idején játszottak. Az első villámok és esőcseppek megjelenésekor a park egy távoli pontjáról rohanni kezdtek a házba, és aki elsőnek ért fedél alá, azt isten kegyeltjének nevezték, és felvehette az Aklin lovag nevet – a következő viharig. A békés gyerekkort 1914-ben megzavarta az I. világháború kitörése. Édesanyja hadikórházat alapított, és ideje nagy részében a sebesülteket ápolta. A gyerekek is gyakran mentek be a kórházba, így közvetlenül szembesültek a katonák szenvedéseivel, a háború pusztításával. A nemesi származású, előkelő környezetben nevelkedő Antoine anyjától emberséget, könyörületet tanult, és talán ekkor értette és érezte meg, amit később ilyen mesésen fogalmazott meg, a szavakat átvitt értelemben használva: „jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” 

 
Saint-Exupéry pilótának tanult, és legendás bátorságáról lett híres. Veszélyes bevetésekben vett részt, sőt, egy alkalommal kiszabadította fogságba esett pilótatársait. 1935-ben rekordidő alatt akarta megtenni gépével a Párizs–Saigon közötti utat, de Kairótól 200 kilométerre műszaki hiba miatt kényszerleszállást kellett végrehajtania. Öt napig gyalogolt a sivatagban, három napig víz nélkül, míg rátalált egy vándorkaravánra, és így megmenekült. Ebből a kalandból született A kis herceg című regénye. 
 
A borzas hajú fiú figurája azonban jóval korábban felbukkant képzeletében. Kisgyerek kora óta szeretett rajzolni. „Már tudom, mire születtem: a Conté gyártmányú grafitceruza használatára” – írta egyik könyvében. Egyszer a vendéglőben, míg a megrendelt ételre várt, a papírterítőre rajzolta a figurát, máskor leveleiben a lap alján, a margón, a sorok között tűnt fel, míg végül szöveg és rajz kapcsolódott: a kis herceg alakja önálló életre kelt. 
 
Saint-Exupéry a könyvet barátjának, Léon Werthnek (ejtsd: léón vert) ajánlotta. Az ajánlás így szól: „Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy felnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a felnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a felnőtt mindent megért, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következő: ez a felnőtt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra. Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a gyereknek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a felnőtt volt. Mert előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)” Saint-Exupéry a könyv írásakor New Yorkban élt, és szomorúan gondolt francia barátaira, akik a háború sújtotta Európában nehéz körülmények között tengődtek.
 
 
 
(A folytatás a nyári számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek