bla

Mit fogtál ki?, Torzonborz, Mit fogott a hálótok? Hogyan szólíthatom? Tudod, Jetik a  tengerben is laknak. Halló! Háló? Mivel lát jól az ember?, Gyöngyhalászok. Csobbanjunk! és Nézzük együtt Szobotka Imre képeit! Vigyen minket a Szellemvasút, avagy a sírás és nevetés ereje Nagymama tenyerén, suhanjunk Mint hal a vízben, mint Az istennő madara, mint A növénydoktor a Zöld ebéd után. Táltoslovam patkója csattog ott: Játék az utcán.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
MIT FOGTÁL KI?
Németh Bálint | Maros Krisztina

A botcsinálta horgász és a bicikli

Gubbasztottam csüggedten a parton, én, a botcsinálta horgász.

Csalimra egyetlen hal sem kapott, a nagy fogásról már
majdnem lemondtam. De akkor mégisvalami súlyos,
titokzatos. Valami nálam is nagyobb! Verejtékezve fárasztottam
órák teltek és küzdelmes napok. Végül kifogtam. Egy biciklit
Egyik kereke hiányzik, a másikon sincsen gumi. Szegény bicikli
nem kellettél senkinek. Fáradt vagy és használhatatlan –
de ne aggódj, nem bántalak. Merülj a víz alá megint. 
Ám kereke szaporán forgott, pörgött, mintha tiltakozna.
Ne hagyj elmerülni, kérlek, nyikorogta, 
én táltos vízibicikli vagyok! Pattanj nyergembe, pajtás, 
végigvágtatunk a folyón, végig a torkolatig, estére
eljutunk a tengerig. Hittem is, nem is, de nyergébe ugrottam, 
s azóta a vizeket járjuk, a szuszogó hajókat nevetve előzzük,
aranyhalakkal énekelünk és tündérekkel táncolunk –
a táltos, félkerekű vízibicikli meg én, a botcsinálta horgász.
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek