bla

Szarvasok képében, Átváltozó hangok kíséretében, Változó szerepekben megtörténtek az Átváltozások. Micsoda madár lett, de nem ám A megbabonázott Zubolyból a Vérfarkasok, vámpírok és álvámpírok között! Ha eljön a tavasz és Nézzük együtt Berény Róbert képeit, akkor Az ősemlőstől az űrtüdőig Mindennapi átváltozásokat látunk. Aztán megyünk tovább, Polgártársak és polgártársnők a Színjátékok szekerén. A szavak dalolnak, ez a Szellemvasút… avagy gyógyíthat-e az író? Téged mi érdekel? A Csillámcsoda vagy Kristályország virágai? Vagy a Mesevadászathősök, segítők és bűbájkeverők, s persze Madarak közreműködésével? Vagy a Betyárélet, Alakváltásokkal? És Elmeséled, hogy mit rajzoltam?

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
SZELLEMVASÚT
Levendel Júlia

avagy gyógyíthat-e az író?

Arra gondoltam, ha ilyen remekül megy nekünk az időutazás, s képzeletben egy szempillantás alatt visszaugrunk akárhány száz esztendőt, megpróbálhatnánk távolabbi helyekre is eljutni. De miért is emlegetek „próbálkozást“, hisz oly sokszor szellemvasutaztam már legkedvesebb íróim egyikéhez, az orosz Anton Csehovhoz, hogy ha most együtt felkeressük, otthonosan mutogathatom neked a környezetét. Azt hiszem, akárhová jutunk, megismerem még a testtartását és a lélegzetét is. Tudod, hogy nemcsak az arcvonások, a tenyerek és az ujjak rajzolata különböző, de mindenki kicsit másképpen ül és áll, más a hangja és másképpen is lélegzik? Persze az egyedi tulajdonságok és a sajátos ritmus idővel változik. Egy negyvenéves emberben nemigen lehet felfedezni a tízesztendőstvagy valamennyire mégis

 
Csehov úgy érezte, élete legnagyobb változása volt, hogy kiszabadította magát a gyerekkorát megkeserítő hazugságokból. Szabadulásának módja a legkülönösebb: mert nem fordított hátat zsarnokoskodó apjának, nem szökött meg otthonról. Éppen ellenkezőleg: nagyon korán ő lett a család eltartója. 
 
Az író apai nagyapja még jobbágy volt (Oroszországban egy esztendővel Csehov születése után, 1861-ben szabadították fel a jobbágyokat), de összekuporgatott pénzével kiváltotta magát és övéit a földesúrtól. Csehov apja meg szinte gyerekként kifutófiú lett egy kereskedésben, és tizenhat esztendeig nélkülözött-garasoskodott, mire megvalósította álmát: saját üzletet nyitott a déli kikötővárosban, Taganrogban. Tiszteletreméltó volt a szívóssága, de a feleségével és a gyerekeivel kíméletlenül bánt. Jóval később Csehov észrevette, hogy bátyja is az apai példát követi, ezért írta levelében: „kérlek, emlékezz arra, hogy a zsarnokság és a hazugság annyira elkeserítette gyermekkorunkat, hogy szinte émelyítően szörnyű visszagondolni rá. Emlékezz arra a rettegésre és undorra, amit éreztünk, ha apánk az ebédnél viharos jelenetet rendezett egy elsózott leves miatt, és anyánkat lehordta ostobának“. 
 
Az apa végül is tönkrement, és a hitelezők elől megszökött Moszkvába – az anyával és a kisebb gyerekekkel. A kamasz Csehov ott maradt, hogy befejezze az iskolát. Lakásuk új tulajdonosa megengedte, hogy házitanítóskodás ellenében meghúzhassa magát egy zugban. Az addigra sok verést, lelki kínzást megélt kamaszfiú nagyszerűen kiállta a felnőttség próbáját. Mintha akkor formálódott volna írói szemlélete is: novelláiban és drámáiban rengeteg nehéz sorsú, szenvedő ember jelenik meg. Szereplői gyakran maguk sem tudják, miért gyötrődnek és hogyan élhetnének másképp, műveinek olvasói viszont érzékenyebbek lesznek, s az együttérzés mellett jobban megértik saját helyzetüket. 
 
 
(A folytatás a tavaszi számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek