bla

Volt egyszer egy ösvény A méhkirálynő birodalmában, ott látta A nyár kisinasa A Nagy Bicajtúra kirándulóit suhanni Két keréken. Amikor megkérdezték tőle: Jó úton járunk? – ezt válaszolta: Ha a Vakáció =Expedíció, ha A négy évszakon át a Rókával együtt haladva a Szellemvasút és A dal szárnya vezet, akkor: Süss fel, nap! – vagyis, igen. Ez áll a Szitakötő szótár és a Régi históriák lapjain, ezt láthatjuk Anna Margit képeit nézegetve, ezzel játszik az Ősnyelvtan szerint a Szójátszótéren Széltoló. Közben hallani, hogy tart a  Szúnyog-koncert, és az egyik mese Máriáról, a másik a Sárkánybőrről, a harmadik A föld köldökéről szól, a negyedikben meg azt olvassuk: És akkor… nekirontott a szélmalmoknak. Ki volt az?   

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép

Várady Judit

A méhkirálynő birodalmában

Minden medve szereti a mézet, és a legtöbb ember is. Őseink már sok ezer évvel ezelőtt, akár életük veszélyeztetésével igyekeztek hozzájutni. Felmásztak az égbetörő fákra, hogy megvámolják a vadméhek odújában rejlő, aranyosan csillogó, folyékony kincset.  Biztosan tudod, hogy a mézet a méhek állítják elő. Háziállattá szelídítésük történetét homály fedi. Különböző kultúrákban isteni lényekként tisztelték a méheket, s úgy hitték, az égiektől kapják a mézet.

 

A méhek fejlett közösségekben élnek. Közel 20 000  fajukat ismerjük, az Antarktiszt kivéve az összes kontinensen megtalálhatók, mindenütt telepeket hoznak létre. Az ember tenyésztette telepeket kasnak, kaptárnak nevezzük. A méhek közösségében – mondhatjuk úgy is: társadalmában – mindenkinek megvan a maga feladata. A állam élén a királynő, vagyis az anya áll. Öt évig él, és naponta akár 3000 petét is képes lerakni. Ezekből 21 nap múlva kelnek ki az utódok. A méhcsaládot mintegy 60 ezer dolgozó és ezer here alkotja. A herék feladata az anyaméh megtermékenyítése. A dolgozóméhek a nyári időszakban mindössze 40 napig élnek. Ebből 20 napig csak a kaptárban. A fiatalabb méhek itt takarítanak és táplálják az utódokat, az idősebbek viaszból tárolót építenek a méznek. A gyűjtőméhek a virágok által termelt cukros nedvet, a nektárt szedik össze, és saját testükben átalakítják mézzé. A nektárforrások felderítése a kutatóméhek feladata, s amikor találnak ilyet, különös tánccal jelzik. Erre a többi méh is kirepül, és továbbadja a jó hírt. A méh óránként 40 kilométeres sebességgel repül, agyában rögzíti a tereptárgyak (fák, bokrok, sziklák) elhelyezkedését a kaptárhoz képest. Hihetetlen szorgalommal dolgozik, ide-oda repked, és amikor rád száll, hogy megpihenjen (vagy mert éppen fagylaltot ettél, és az édes illat odacsalogatja), mindketten jobban jártok, ha óvatosan viselkedsz, különben szúró fullánkjával védekezve megcsíp, és a fullánk elvesztése miatt el is pusztul.

 

Linné, a nagy svéd természettudós a méheket mézcsinálóknak nevezte, mert nem gyűjtik a mézet, hanem az összegyűjtött nyersanyagokból maguk állítják elő. Ez igen nagy munka: egy kilogramm mézhez ötvenezer méh rakományára van szükség. A méh a virágok nektárjából cukoroldatot szív fel, összekeveri garatváladékával és a mézhólyagba juttatja, végül híg mézoldattá alakítja. A méh mézhólyagjába körülbelül 20 mikroliter nektár fér. Miközben a virágok nektárját szívogatja, a méh virágport is gyűjt a hátsó lábain lévő kosárkába. Mikor megtelik a mézhólyagja, visszarepül a kaptárba, és méhviaszból készült lépekbe rakja a már félig kész mézet. Sokat kell még a kis dolgozóknak tenniük, amíg véglegesen elkészül, megérik a méz. Szárnymozgásukkal légáramlatot kavarnak a kaptárban, így a sűrű massza 24 óra leforgása alatt nedvességének 10%-át elveszti. A szárítási folyamat igen látványos: a kaptár egyik oldalán egy csoport méh befelé hajtja a levegőt a szárnyával, míg a másik oldalon a méhek ellentétes irányba fordulnak, és kifelé hajtják a levegőt. A kaptárban lévő „ventillátorméhek” szárnyaikkal irányítják a levegő áramlását. Aztán viaszlapocskákkal lefedik a lépet.

 

A méhek persze nem az emberek kedvéért készítik a finom nedűt, hanem hogy a méhcsaládnak télire legyen élelmiszertartaléka. Az ember ellopja a mézet, a méh pedig egyre gyűjti, gyűjti, hogy elegendő legyen a téli táplálék. Egy egészséges kaptárban a közel hatvanezer méh naponta akár 120 kg nektárt is begyűjthet. A mézen kívül más hasznos anyagokat is előállítanak, egyebek között a propoliszt, ami természetes antibiotikumot tartalmaz. A méhviaszt a 12–17 napos, fiatal dolgozók választják ki a potrohuk hasi oldalán lévő mirigyekből apró pelyhek formájában. Az anyagot rágással teszik képlékennyé, sárgásbarna színét a pollenekben található olajok és a méhszurok, a propolisz adja. Ebből épül a sok kis kamrából álló palota, amelyben a méhek a mézet meg a pollent tárolják, és utódaikat nevelik.

 

A méz színe, illata és aromája attól függ, milyen növényről gyűjtötték az alapanyagot. A legédesebb az akácméz, mert kivételesen magas, 42 százalékos a gyümölcscukor tartalma. Sokáig folyékony marad, kiváló fertőtlenítőszer, enyhíti a köhögést. Idegnyugtató, görcsoldó a hársméz, érzéstelenítő hatású a mentaméz, és van lóherevirágból készült, szinte teljesen színtelen méz is. Ha este izgulsz a másnapi dolgozat miatt, egy pohár langyos tejbe keverj két kávéskanál mézet, idd meg, és meglátod, nyugodtabb lesz az álmod (főleg, ha tanultál is).

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek