Jani kitalálta, hogy játsszunk bábozósat. Nem fényes homlokú marionettekkel, nem ilyesféle bábozósra gondolt Jani, hanem amiben mi bábozódunk be, mint a hernyók. Mondtuk, mutassa meg, mire gondolt. Erre odavezetett minket egy nagy ládához, felnyitotta a fedelét, és beleugrott. A ládából dohszag kapott felénk, és kiröppent belőle néhány molylepke is, látszott rajtuk, hogy bosszúsak, amiért Jani széjjeltépte hosszú szálú álmukat. A ládában puha paplan pihent, szépen kibélelve a kemény fát, Jani arra kuporodott le. Ekkor bevonult Jani apja, aki olyan szőrös volt, mint egy medve, és megkérdezte, mit csinálunk. Bábozósat játszunk, mondta Jani, az apja meg, hogy ne maradjunk sokáig a ládában, mert veszélyes, ezzel kicammogott a szobából.

Veszélyes!, suttogta áhítattal Karcsi. Jani elmagyarázta nekünk: a játék abból áll, hogy belebújunk a ládába, magunkra zárjuk a fedelét, majd hirtelen kipattanunk belőle, és valami hülye arcot vágunk, mintha a ládában átrendezték volna a vonásainkat. Azzal be is mutatta. Magára zárta a láda fedelét, és belesüppedt a fekete csendbe. Egy darabig vártunk, néztük a ládát. Kicsapódott a fedele, előugrott Jani, és olyan hülye feje volt, hogy szakadtunk a röhögéstől. A fiúk aztán rám néztek: én következtem.

Bekászálódtam a ládába, magamra zártam a fedelét. Mikor körém fonódott a sötétség, és orromba kúszott a szúros dohszag, a szívem szaporázni kezdett. Meleg volt a ládában, és némaság, és hiába jutott eszembe, mit mondott Jani apja, nem tudtam kimászni, mert nem jutott eszembe semmi tréfás pofa. A fiúk odakint nem szóltak egy szót sem, nem dörömböltek a láda fedelén, hogy elég lesz már, nem, odakint is ugyanolyan csend volt, mint a ládában. Ekkor már tudtam, nagyon régóta bent lehetek, mert a lábam zsibbadt, és a vállam a láda falához préselődött. Egyre melegebb volt, egyre kevesebb levegő. Nem bírtam tovább, és hiába maradt ugyanolyan az arcom, nekifeszültem a láda tetejének, fellöktem, és nagyot lélegezve előugrottam.

Jani és Karcsi már nem voltak ott. Két férfi állt a szobában, szőrösek, mint Jani apja. Döbbenten néztek rám. Motyogtam valamit, hogy nem jutott eszembe semmilyen hülye pofa, de közben azon törtem a fejemet, vajon miért hasonlít annyira a szemük Janiéra és Karcsiéra.