bla

 

Forog a kerék, a Varázskerék és a Távolságmérő kerék, Fut a havon a fakutya, Utazó növények ülnek rajta, és a Sárréti mendemondák szerint tart A jégkoboldok támadása, hull Az élet vizétől a varázstükörig. Este van már, Barlangba zárt béke A törpék belsejében, világít Galilei csillaga (1612). Nézzük együtt… Tornyai János képeit! Nem nemes és nem jobbágyki ő? Nagylábú Szömörce? Majd ha piros esik! Hintó-mesék ezek mind, avagy az igazságtalanság képei. Három a kérdés: Mi lesz veled, szemét?Kié lesz a Grund? Szereted a kakaót?
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
IDŐJÁTÉK


Galilei csillaga 1612

A távcsövet ugyan nem Galileo Galilei találta fel (pedig az elmúlt századok során többen ezt is a tudós eredményei között tartották számon), de kétségtelen, 1612 decemberében saját készítésű messzelátójával ő „akadt“ a Neptunusz bolygóra. Naplószerűen vezetett feljegyzésében leírta, hogy az egyelőre ismeretlen égitest „mozog az állócsillagokhoz viszonyítva“, mégis csillagnak vélte, így történhetett, hogy bolygótársunkat valójában csak a 19. század közepén fedezték fel

 
Nem ez az egyetlen rejtélyes eset Galilei életében és működésében. Már nem sokkal a halála után Európa-szerte a tudomány első mártírjának tartották, akit az egyház új és korszerű felfedezései miatt üldözött. Az elmúlt négy évszázadban számtalan bátor, haladó tudós az ő példájára fordult szembe valamilyen elnyomással, zsarnoksággal. A magyar reformkorban játszódó regényének Jókai Mór a híres Galilei-mondást választotta címnek: És mégis mozog a föld. Csakhogy Galilei sohasem mondta ezt. 
 
Nem? Hát akkor hogyan kerülhetett nemcsak a hétköznapi szóbeszédbe, hanem tudományos könyvek és tankönyvek lapjaira? 
 
Alighanem Simonyi Károly fizikus látta világosan és ítélte meg igazságosan a Galilei-legendát. Szerinte mindig tévedéshez vezet, ha nem a valóságos tényeket és a gondolatok kialakulásának folyamatát mutatják be, hanem szépítenek az eseményeken, hogy példaképeket állítsanak. Némelyik kutató talán nevelési szándékkal „retusál“ és „túlértékel“. Csakhogy amikor kitudódnak az elhallgatott részletek, az ábrázolt ember gyengesége, esetleg valamilyen jellemhibája és botlása, mindjárt lesznek, akik az ellenkező végletbe esnek, és már minden érdemet elvitatnak a mégoly jelentős alkotótól. Pontosan ez történt Galileivel, holott fizikai-csillagászati felismerései kétségtelenül korszakalkotóak.
 
Ő is a reneszánsz kor nagy polihisztorai közé tartozik. A görög „poli“ előtag többfélét, többszöröst jelent, tehát a polihisztor többféle tudományban is otthonos, sokoldalú alkotó. A világhíressé lett Galileo édesapja, Vincenzio (ejtsd: vicsenzó) Galilei posztókereskedő volt – ez a mesterség komoly ismereteket, földrajzi tudást és szerteágazó kapcsolatokat feltételezett –, s emellett kiváló muzsikus. Az orvosnak tanuló Galilei is zenélt, vélhetően mindkettőjük számára a zene, akárcsak a matematika, a működő világ értelmes szépségét, kiegyensúlyozottságát, a harmóniát is kifejezte.
 
A gyakorlati életben tevékenykedő posztókereskedő fia sem csupán az elvont tudományokhoz vonzódott. Remek kézügyessége volt. Csillagászati megfigyeléseit nemcsak leírta, de le is rajzolta. Nagyítólencsés távcsöveit is maga készítette. Feljegyezte, hogy amikor Velencében járt, hallott egy hollandusról, aki olyan üveget ajándékozott a hercegnek, amellyel távoli tárgyakat is tisztán lehetett látni. Visszatérve padovai otthonába az első éjjel megértette a nagyító lencse lényegét, és másnap megszerkesztette a csodaként emlegetett műszert. Ezzel el is dicsekedett velencei barátainak, s nyomban hozzálátott a nagyító tökéletesítéséhez. A következő héten sokkal jobb minőségű távcsővel érkezett Velencébe, s ahogy írta, „a Köztársaság főbb előkelőségei szinte kivétel nélkül tolongtak megbámulni”. A történetből kiolvashatók Galilei erényei – kíváncsisága és igényessége például –, de a hiúsága is, amely kíméletlen önzéssé lett az évek során, és állandó viszálykodást keltett a kortárs tudósok körében. Galilei maga híresztelte, hogy felfedezései páratlanok, nehezen ismerte el mások teljesítményeit, magának viszont feltétel nélküli hódolatot és rajongást követelt.
 
 
(A folytatás a téli számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek