A sötétség világában Éjszakai bútorszörnyek között is eljön Az álmok királynője, az Álomhozó, s máris A drámák bölcsőjénél vagyunk. Horgonyt le! Nézzük együtt Gadányi Jenő képeit! A polisz polgára, Az igazságot tévő Rózsasándor társaságában. Aztán a Szellemvasút… avagy a nőnevelés szabadcsapata elröpít egy Boszorkánykonyhába, ahol a Tintahal rokona Egérszámtant és Az ékesszólás tudományát oktatja Madár Úrnak. De kürtöl a posta. Viszont Nem jön senki. Az Időjáték…szerint Rákóczi kémek és kalózok közt 1712-ben fölfedi A ház titkait.
 |
Pánti Irén Madár úr A 19. század végén a nagy nemzeti összefogással létrehozott pesti állatkert csődbe ment. A Főváros teljesen átépíttette, és számos új állatot szerzett be – ezek közül sokat a neves tudós és vadász, Kittenberger Kálmán fogott be –, így került például a ritka földimalac is hazánkba.
Kittenberger Kálmán Léván (a mai Szlovákiában) született, édesapja szegény cipészmester volt, aki nyolc gyereket nevelt. Egész életében szűkölködött, anyagi gondok miatt a tanulmányait sem tudta befejezni, de gyerekkorától minden szabad idejét a természetben töltötte. Megfigyelte a madarakat, rovarokat, lepkéket, ismerte a környék összes madárfészkét. Szívesen olvasott afrikai utazók kalandjairól, és olthatatlan vágy ébredt benne, hogy egyszer eljusson Afrikába. Természetrajz-tanára megtanította az állatok preparálására, így a vakációkban a Magyar Nemzeti Múzeum laboratóriumában segédpreparátorként dolgozhatott. Itt több neves természettudóssal találkozott, segítségükkel megismerkedett a trópusok élővilágával. Az afrikai út egyelőre elérhetetlennek tűnt – de a véletlen segítségére sietett: beajánlották egy földbirtokosnak, aki afrikai felfedező útjára preparátort keresett. A különös nevű ember, Damaszkin Arzén jómódú volt ugyan, de Kittenberger utazásának teljes költségét nem tudta fedezni. A lelkes fiatalember egyévi tanítói fizetését áldozta az útra, a Magyar Nemzeti Múzeum pedig szegényes felszerelést biztosított részére, azzal a feltétellel, hogy kutatásait a Múzeum részére végzi.
1902 karácsonyán keltek útra, Mombasa kikötőjéig hajóztak. Innen vonattal folytatták útjukat, s amikor nem vezettek tovább a sínek, 140 km-t gyalogoltak. Kittenberger közben megbetegedett, a maláriától lázasan jutott a tábori kórházba, ahol hónapokig ápolták. Damaszkin Arzén egyedül folytatta útját a Kilimandzsáró vidékére, s mire visszatért, a lábadozó Kittenberger már két láda állatmintával várta. A földbirtokos hátrahagyta felszerelését, hogy hazavihesse a mintákat. Kittenbergert elsősorban vadászként ismerték, de tudományos munkássága sokkal jelentősebb: 60 ezer példányból álló gyűjteményt küldött a Magyar Nemzeti Múzeumnak, ebből 300 új faj volt, és közel negyvenet róla neveztek el.
(A folytatás az őszi számban olvasható)
|