bla

Hogy mit láttam? Elmondhatom. Kövér, zöld malacot A fény útján és Szembeötlő különbségeket A szem üvegeaz üveg szeme, és A lélek ablaka között. Láttam még a Fénysebességű információk szerint Változatok egy témára jelölés alatt A folyók szelíd óriását, A vad fusztra harapását és Kmetty János képeit. Az állatok kiáltványa pedig azt tudatja, hogyA beszéd: zene! és Szőrös bőrös meg a többiek a Titkok társaságának tagjai, és az Időjáték Moszkva kiürítésének 1812-es tényeit sorolja. De mit mond Kincskutató Janus? Hogy Enyém, tiéd, miénk a Szellemvasút… avagy a gyógyítás szenvedélye.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép

Pánti Irén

Kincskutató

Hallottál már Csulánóról, a cigány népmesék hőséről, a ravasz tolvajról, aki mindenkinek túljár az eszén? Az egyik mese szerint egyszer még Mátyás királlyal is együtt mulatott, és az ifjú király fülig beleszeretett világszép lányába, Mariskába, el is vette feleségül. A történelem tankönyvekben persze erről nem olvashatsz, de a népmesékben minden lehetséges!

 

Csulánó kacagtató történeteit és számos más cigány népmesét Csenki Sándor gyűjtötte össze. A püspökladányi néptanító fia volt, s már kiskorától szerette a régiségeket, gyakran kutatott a rokonok és ismerősök padlásán kincsek után. A cigánysághoz és a cigány nyelv tanulásához egy véletlen vezette. Tizenöt éves volt, éppen latin vizsgára készült, hogy a kisújszállási gimnáziumban felvételi vizsgát tegyen. Kora reggeltől az udvaron és a kertben sétált szótárral a kezében, latin szavakat tanult. Rendszeresen járt hozzájuk egy sokgyerekes cigányasszony, Mari néni, aki a használt ruhákat és a maradékot vitte el népes családjának. Megszólította a magoló diákot:

 

– Mit tanul, fiatal urasom?

– Latint.

– Hát az meg mi?

– Az egy nyelv.

– Miért nem tanul cigányt, fiatal urasom, mert az egy valóságos anyanyelv!

 

Jót kacagott a javaslaton Sándor, mégis megkérdezte néhány magyar szó cigány jelentését, és a latin szó mellé írta. A cigány szavak naponta szaporodtak a szótárban, és mire felkészült a vizsgára, már cigányul beszélgetett Mari nénivel, ha betévedt hozzájuk. Ettől kezdve rendszeresen látogatta a püspökladányi cigányokat és szenvedélyesen gyűjtötte a meséket, dalokat, balladákat. Bátyja segített a cigány dallamok lejegyezésében, s az összegyűlt anyagot elküldték Kodály Zoltánnak. Később már az ő megbízásából mentek Erdélybe gyűjtőkörútra.

 

A gyűjtőmunka akkoriban nemcsak fárasztó volt, de jó erőnlét is kellett hozzá, mert a hangrögzítést szolgáló, súlyos fonográfot cipelni kellett. Előfordult, hogy hiába dolgoztak, a nagy melegben megolvadt a viaszhenger, amire a hanganyagot rögzítették, és tönkrement a felvétel. Sok kalandjuk is volt. Marosvásárhelyen a szénégető cigányok táborhelyén csak az asszonyokat és a gyerekeket találták, a férfiak távolabb, a szénégető kemencéknél dolgoztak.

 

Az asszonynéppel gyorsan megbarátkoztak, hamarosan cigány daloktól zengett az erdő. Alkonyat táján fáradtan, porosan, kormosan megjöttek a munkából a férfiak. Haragosan a testvérekre támadtak, és tudni akarták, mit keresnek az asszonyaik közelében. Sándor azonban nem vesztette el lélekjelenlétét, cigányul szólt hozzájuk: „Testvérek, én a nagy Tári dédunokája vagyok. Elhoztam magammal ezt a zenetanárt – és testvérére mutatott –, akinek az a bogara, hogy gyűjti a szép cigány nótákat. Már az asszonyok is énekeltek ebbe a masinába, énekeljetek ti is! Ez a masina visszaadja a hangokat.” 

 

 

(A folytatás a nyári számban olvasható.)

 



 

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek