A zeneirodalomban gyakori, hogy egy témát (nevezhetjük zenei gondolatnak vagy fülbemászó hangsornak) másik zeneszerző másképpen használ, eltérő hangszerekkel, eltérő ritmusban és hangszínben, vagy ezek kombinációjában újragondol – és új zeneművet hoz létre. A zenei motívum ilyenkor felismerhető a változatokban – mégis más. Ugyanez az elv, a téma variálása megjelenik a természetben is.

A földkerekség legnagyobb faj- és egyedszámú állatcsoportja az ízeltlábúaké. Sokkal hosszabb történetük van, és ma is nagyságrendekkel több fajuk él (és vár még felfedezésre!), mint a gerinceseknek. Elgondolkodtató, mi vezetett ehhez a megdöbbentő „siker”-hez és alkalmazkodási készséghez. Az egyik ok az ízeltlábúak testfelépítése. Ha a testfelépítés a téma(biológiailag helyesen anatómiai alaprajznak nevezzük), az náluk igen egyszerű: fej, tor és potroh, meg az ezekhez kapcsolódó szervek (lábak, szárnyak, csápok, szájszervek stb.). Ezt talán már te is tanultad. Ám ha közelebbről megnézel egy ízeltlábút (mondjuk egy szöcskét), feltűnik a variációs lehetőségekszinte végtelen tárháza: az ízeltlábúaknak nemcsak a lábai állnak ízekből, hanem a testük is! Ezek a lények olyanok, mint egy biológiai Lego: a fej, a tor és a potroh szelvényei, meg a rajtuk lévő szervek számban, elhelyezkedésben és sorrendben szinte végtelen módon rakhatók egymás mellé, mögé vagy egymásra! A természetben pontosan ez történt és történik, sőt, míg ízeltlábúak élnek a Földön, ez zajlik a jövőben is – az evolúció ugyanis nem áll meg. Az ízeltlábúak hallatlan sikerének titka testük csodálatos variálhatósága.

Ha legózol, te döntöd el, hogyan rendezed az elemeket új alakzatba. Vajon a természetben ki a „tervező”, aki új meg új alakokat rak ki? A természetben nincs tervező.

Van azonban ez a rendkívül nagy változatosság – a biológiai sokféleség – és van a környezet, amely az evolúció folyamatában (évmilliók során) „válogat” a mindig megjelenő újabb és újabb változatok között. Amelyik változat megfelel a környezetének, az a többinél sikeresebb lehet és elterjed, amelyik nem, az visszaszorul vagy ki is pusztul. Így, e két folyamat – a változás és a „kiválogatás” (szelekció) – eredményeként alakulnak ki az új fajok és élőlények.

Ennyi elmélet után nézzünk szét a téma és variációi között! 

(A folytatás a nyári számban olvasható.)