„Úgy vigyáz rá, mint a szeme világára” – hangzik a mondás. Aki megvakul, „elveszíti a szeme világát”. A világosságés a világ szavak eleve összefüggenek: a világot, a körülöttünk lévő természetet, tárgyakat, embereket csak világosságban látjuk. Világosság nélkül nem látunk semmit, csak sötétet. A világot persze nemcsak a szemünkkel ismerjük meg, vesszük tudomásul, hanem hallással, tapintással, ízleléssel és szaglással is. A látásnak, a szemnek azonban kiemelten fontos szerepe van az észlelésben.  Igaz, szemünk világa nélkül – világtalanul, azaz vakon – is élhetünk tartalmas és boldog életet, de más a világunk vele, mint nélküle.

A nyelv, amelyet beszélünk – jelen esetben a magyar – a szemet igen sokféleképpen mutatja be, csak alaposan meg kell szemlélnünk kifejezéseinket. Ha valaki lelkesedik valamiért, „felcsillan a szeme”. Viszont „szemfényvesztő”, aki elkápráztat minket, megzavarja tisztánlátásunkat, megtéveszt. Talán „a szeme sem áll jól”, azaz valószínűleg nem becsületes. Ugyanakkor a nyíltság, a bátorság jut eszünkbe, ha azt halljuk: valaki a másik „szemébe”, vagy a „szeme közé nézett”, s van, aki a veszély „szeme közé nevet”. De az már nem nyíltság, hanem durvaság, ha valakinek a „szemébe vágunk valamit”. 

Akinek „kinyílik a szeme”, hirtelen olyasmit lát meg, ami addig rejtve volt előtte: eddig „hályog volt a szemén”. Aki – például a fájdalomtól – színes karikákat lát táncolni maga előtt, arra azt mondjuk: „karikát szór a szeme”, de akinek „szikrát szór a szeme”, az inkább dühös. Aki hosszú ideje nem evett, annak „majd kiesik (vagy kiugrik) a szeme az éhségtől”. De a szem a mohósággal is összefügg: az elkényeztetett embernek mindene megvan, amit „csak szeme, szája kíván”. Aki túl sok ételt vesz a tányérjára, és nem tudja megenni, annak „nagyobb a szeme, mint a szája” (vagy a gyomra). Aki nagyon néz valamit (például egy finom falatot), annak „kocsányon lóg a szeme”. Azért áll „szemesnek a világ”, mert aki „szemes”, az hamar – talán túlságosan is hamar – felismeri a helyzeti előnyöket. Éberen figyeli, mi történik körülötte, és mikor kell tennie valamit – általában a saját érdekében. Vagyis „szemes és füles”: szemfüles. Aki viszont pimasz, tiszteletlen: az arcátlan, illetve „szemtelen”. Ha valami egyszer csak feltűnik, felbukkan, akkor „szemet szúr”; ha valamit nem veszünk észre, pedig ott van közvetlenül előttünk, akkor „majd kiszúrja a szemünket”, viszont „kiszúrhatjuk valakinek a szemét” néhány ígérettel, kitérhetünk előle, pedig az illető sokkal többet várt tőlünk. Ismeretség kezdete lehet, ha két embernek „találkozik a szeme”. Ha a „szemünk összevillan”, ha összenézünk, azt gondoljuk, mindketten tudjuk, miről van szó, vagy valamit igen jellemzőnek találunk. Amikor „szemezünk valakivel”, akkor a másik kifejezetten tetszik nekünk, mert „megakadt rajta a szemünk”. És még rengeteg szemmel kapcsolatos kifejezés, mondás van – te is gyűjthetsz néhányat. Például érdekes, hogy bizonyos növények termésének egy darabjára is a szemszót használjuk: „szőlőszem”, „egy szem búza” stb. Ebből keletkezett a „szemenszedett hazugság” is. A „szemét” szónak viszont semmi köze a szemhez, ennek is utánanézhetsz.

(A folytatás a nyári számban olvasható.)