Vizet áraszt, vihart kavar a Tavaszvita – Tudod, honnan fúj a szél? A Lépkedő szélevők, Szél szárnyán érkezők A szivárványszínű selyemzsinór mentén látják A víziló fogyókúrájának vízióját, ha Nézzük együtt Bálint Endre képeit! És akkor eljutunk a Fényben A Titanicig, a Moszkitótól a Tinizümmig, a Kicsi, a kisebb és a törpék közé, A nyúl, a jászol és a gát vidékére – valamennyi: Enyém, tiéd, övé. Ez a Szellemvasút – avagy az átváltozás öröme. A Varázsló a lakodalomban azt kéri: Nyelveljünk! Agyas vagy? Hallás és figyelem kell, s a Különös háziállatok meg a Szitakötőszótár, Sári és Nemszemétke, valamint Szent György, szép vitéz segít.
 |
Bujtor László Agyas vagy? Az emberi gondolkodás egyik legbámulatosabb eleme, meghatározó része az elvont, azaz absztrakt gondolkodás képessége. Sokáig úgy hittük, éppen ez különböztet meg bennünket az állatoktól. Csakhogy bebizonyosodott, számos gerinces állat is rendelkezik ezzel a képességgel. Így volt ez a legutóbb bemutatott eszközhasználattal is.
A mai értelemben vett természettudományok kialakulásának hajnalán, valamikor négyszáz évvel ezelőtt, az akkori tudósoknak – nevezzük őket természetbúvároknak – feltűnt, hogy az emberi agy milyen jelentős méretű szerv nemcsak az emberi testhez, de a többi gerinces állat hasonló szervéhez képest is. Valóban, az emberi agy átlagos tömege 1350 gramm, ami meglepő szívünk (átlagosan 300 gramm), és tüdőnk (átlagosan 1000 gramm) tömegéhez képest. Ugyanilyen megdöbbentő az arány, ha legközelebbi rokonainkhoz, a csimpánzok agyához (350 gramm) viszonyítunk. Tudósnemzedékek próbáltak olyan elméleteket gyártani, amelyek meggyőzően támasztják alá, hogy mi, emberek, különlegesek vagyunk az élővilágban. Ahogy egyre több emlősfajt ismertünk meg és gyűltek az adatok, az 1970-es években a kutatók kiszámoltak egy úgynevezett enkefalizációs hányadost (nevezzük agyassági mutatónak), ami az adott emlős átlagos agytömegét viszonyítja az átlagos testtömegéhez. Az emberközpontú (idegen szóval antropomorf) gondolkodás kiteljesedett: ebben az összehasonlításban az ember valóban a természet csúcsa. Agyassági mutatónk 7,5 – minden további emlősfaj csak utánunk kullog: a barátságos palackorrú delfin agyassága 4,1, a kardszárnyú delfiné 3, a csimpánzé 2,5, az elefánté 2,3, a macskáé pedig 1.
Az ilyen számszerű összehasonlításokkal azonban mindig óvatosnak kell lenni. Mert nem veszi figyelembe az anatómiai különbségeket. Az agytömeg önmagában még nem jelzi az intelligenciát, mert az adott szerv bonyolultsága és fejlettsége legalább akkora szerepet játszik, mint a súlya! Ez pedig csodálatosan igaz a palackorrú delfin és az emberi agy összehasonlítására. A két szerv nagyjából hasonló tömegű (a palackorrúé kicsit nagyobb, 1600 gramm körüli), ám a palackorrú agyának felszíne jóval barázdáltabb, sokkal göngyöltebb, több és sűrűbb rajta a barázda, így a palackorrú delfin agyának felülete kétszerese az emberi agy felületének! Az emlősök magasabb szintű gondolkodását végző szerv pont a nagyagykéreg, tehát ha annak felülete a delfin esetében kétszerese az emberének, akkor összetettségében is bonyolultabbnak kellene lennie, mint az emberének. S a delfin mégsem épített holdrakétát…
(A folytatás a tavaszi számban olvasható) |