A téli hideg elől szárnyas paripánk hátán most elmenekülünk melegebb éghajlatra – érzed, milyen finoman simogatja a nap az arcod, ahogy csukott szemmel száguldunk? A levegő legalább 25 fokos, és a Földközi-tenger vize sem sokkal hűvösebb, és amikor megérkezünk, akár lubickolhatsz is benne, ha nem felejtetted otthon a fürdőruhádat.

Pegazus fehér homokban ér földet, azúrkék víz partján. A távolból furcsa figura közeledik felénk. Fogd erősen a kantárt, mert még a sokat tapasztalt Pegazust is meghökkenti a látvány: egy sólyomfejű ember! Vagy nem is ember? Nem bizony: maga Hórusz vezet körbe minket, az egyik legfontosabb egyiptomi isten. Egyiptomban vagyunk tehát, és amíg Hórusz ideér, gyorsan elmesélem, miért van sólyomfeje: gyerekkorában skorpió marta meg, míg a Nílus nádasában játszott, de anyja, Ízisz könyörgésére a halál istene életre keltette, és a fiú a mocsárvidéken nőtt fel, sólyom alakban. Azt beszélik, egyik szeme a hold, a másik a nap, és két szárnya átöleli az egész földet. Kíséretében bejárjuk az ókori Egyiptom központját.

A tenger partján hosszú kilométereken át elnyúló város sokáig a világ második legnagyobb települése volt – csak Róma előzte meg. Az időszámítás előtti negyedik században a híres makedón király és hadvezér, Nagy Sándor (Alexandrosz) alapította, és szerénytelenül saját magáról nevezte el: így született Alexandria. Nézd csak, mennyien nyüzsögnek az utcákon! Megérkezésünk pillanatában Nagy Sándor egykori hadvezére, I. Ptolemaiosz az uralkodó. Elhatározta, hogy Alexandria lesz a világ kulturális központja, ezért megalapította a Muszeiont, amit ma tudományos központnak neveznénk. A kor legkiválóbb tudósainak nyújt otthont, akiket a kényelmes megélhetés mellett hatalmas könyvtár is csábít: az alexandriai gyűjteményben állítólag hétszázezer papirusztekercset őriznek. Bár egy-egy tekercsre jóval kevesebb szöveg fér, mint a mai könyvekbe, ez irdatlan mennyiségű olvasnivaló! I. Ptolemaioszt a fia, majd unokája követi a trónon, akik szintén művészet- és tudománypártolók. A gyűjtemény egyre nő, mert az uralkodó elrendelte, hogy valamennyi Alexandriába érkező hajót kutassanak át, és a talált könyvekről készítsenek másolatot. Elsősorban a görög irodalmat gyűjtik, de a keleti vallások és a történelem is helyet kapnak. Egy legenda szerint Eleazár főpap hetvenkét fordítót küldött Jeruzsálemből Alexandriába, hogy elkészítsék az Ószövetség görög nyelvű változatát. Hetvenkét nap alatt készültek el a művel, amit ma is Septuagintának, vagyis hetvenes fordításnak neveznek.

A sólyomfejű isten most más épületekhez vezet: ez itt Poszeidón temploma, amott áll a színház, a két karcsú kőoszlopot meg, amit a görög obeliskos (nyárs) szó után obeliszknek nevezünk, Kleopátra tűinek mondják. Érkezésünk pillanatában persze még nem nevezhetik így, mert Kleopátra királynő csak pár száz év múlva születik meg. A füledbe súgom, hogy az egyik obeliszk ma Londonban, a másik New Yorkban látható – Hórusz bizonyára igen haragudna, ha megtudná, hogyan hordták szét Egyiptom kincseit –, és ki szeretne magára haragítani egy sólyomfejű istent?



(A folytatás a téli számban olvasható.)