bla

A Szóbeszéd hóemberekről szól ezúttal, hiszen tél van, Fagyra fagy jönA levegő is megfagy. Gyere, öreg, Betlehembevagy A sólyomfejű isten országába, és közben Beszélgessünk a beszédről! Ismerd meg magad! és Nézzük együtt Aba-Novák Vilmos képeit! Áramszünet esetén meghallgatjuk Micur és a mészkőrobbanás meg Holdonfutó Jankó és Don Juan történetét, majd megismerkedünk A tojástörő keselyű és a takarító delfin meg a Tevékeny talajlakók mindennapi életével. Ekkor már visz minket a Szellemvasút… avagy a nagy adag szeretet, értjük a Vörös iszap és magyar ezüst kapcsolatát, és vár a Búvóhely aranyrögökkelmindez, a Szitakötő szótár is: Enyém, tiéd, miénk.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
SZÓBESZÉD HÓEMBEREKRŐL
Szentgyörgyi Zsolt | Orr Máté

Hogyan járt túl a télapó a karácsonyfa eszén a hóember kutyájának segítségével

Réges-régen, amikor az öreg télapónak nap mint nap az erdőn át vitt az útja, csaknem mindig szembejött vele egy szépen feldíszített karácsonyfa. Akkoriban ugyanis a karácsonyfák az erdőben laktak, s jószerével teljesen ismeretlenek voltak a városban.
Valahányszor szembetalálkoztak, a télapó illendően köszöntötte, hanem a karácsonyfa még csak azt sem mondta: fapapucs.


?Nyilván fennhéjázó természetű ? tűnődött a télapó ?, pedig milyen jó volna, ha eljönne velem a városba, és személyes jelenlétével emelné az ünnep fényét!?


Addig-addig morfondírozott, míg elhatározta, hogy legközelebb összeszedi a bátorságát, elébe áll, és egyenesen a mellének szegezi a kérdést: vállalkozik-e a hosszú útra?
Na, ha elhatározta, úgy is tett.


? Szép jónapot, karácsonyfa! ? üdvözölte. ? Én vagyok az öreg télapó, akiről bizonyára már hallottál egyet-mást, és hogy ne köntörfalazzak tovább, egyenesen mellednek szegezem a kérdést: eljössz-e velem a városba, hogy személyes jelenléteddel emeld az ünnep fényét?
? Ostoba fajankó vagy, télapó! ? felelte gúnyosan a karácsonyfa. ? Hogyan válaszolhatnék a kérdésedre? Hát nem tanultad az iskolában, hogy a fák nem tudnak beszélni?
? Igaz, ami igaz ? restelkedett a télapó, mert nyomban eszébe jutott, hogy csakugyan tanulta, azzal rosszkedvűen eloldalgott.


Ment, mendegélt, lógatta az orrát, ám szerencsére szembejött vele a hóember, aki éppen a kutyáját sétáltatta.



(A folytatás a téli számban olvasható.)

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek