Két olyan fogalmat vizsgálunk meg közelebbről, amelyekhez sötét gondolatok tapadnak – pedig művelői eredetileg jótékonynak vélték.
Mi okozhatja az ellentmondást?


ALKÍMIA > Görög eredetű szó (a khümosz nedvet jelent), ám arab közvetítéssel terjedt el Európában. Összetett gondolatrendszert takar. Jelenti egyrészt az „egyszerű” elemek, fémek átalakítását, alkimista szóval transzmutációját nemesfémekké, főleg arannyá. Ehhez nélkülözhetetlen a bölcsek köve: az örök ifjúság forrásának tekintett kristály vagy por, amelynek előállítása, birtoklása az alkimista igazi célja. A titkos tudás segítségével kis emberkét, úgynevezett homunculust (ejtsd: homunkulusz) is próbáltak készíteni. Az alkímia bonyolult tevékenységek sorát, az anyagok vegyítését, sűrítését, lepárlását, átszínezését, cseppfolyósítását, megszilárdítását, hevítését és lehűtését kívánta meg művelőitől, és fontosnak hitték a bolygók kedvező együttállását is. Másrészt a vegyi hókuszpókusz és az alkimista könyvek szinte érthetetlenül jelképes nyelvezete komolyabb célt szolgált: az ember tökéletesítését. Volt, aki szerint az alkimisták minden egyes művelettel saját lelküket is „megtisztították” és a végső, isteni igazságot kutatták. Másoknak sokkal prózaibb indítéka akadt, így a 15-16. században élt híres orvosnak és gondolkodónak, Paracelsusnak: hatékony gyógyszerekre volt szüksége.



BOSZORKÁNY > A török eredetű magyar szó annyit jelent, „nyomó”: a boszorkányok néhány fajtájáról ugyanis feltételezték, hogy éjszaka – esetleg állatalakban – ránehezedik az alvók mellkasára, „lidércnyomást” okoz. Lehetett jóhiszemű és rosszmájú is. Egyes magyar tájegységeken például a szülés körül segítő bábákat boszorkánynak tekintették. Hálásak voltak nekik, de olykor az újszülöttek és édesanyjuk betegségeit vagy az anyatej elapadását is rájuk fogták. A rontást, szemmel verést és a többi boszorkányos praktikát csak a bába vagy a nála is nagyobb hatalmú boszorkány csinálhatta vissza, és ezt állítólag gyakran meg is tette.



(A folytatás az őszi számban olvasható)