bla

Volt egyszer egy ösvény A méhkirálynő birodalmában, ott látta A nyár kisinasa A Nagy Bicajtúra kirándulóit suhanni Két keréken. Amikor megkérdezték tőle: Jó úton járunk? – ezt válaszolta: Ha a Vakáció =Expedíció, ha A négy évszakon át a Rókával együtt haladva a Szellemvasút és A dal szárnya vezet, akkor: Süss fel, nap! – vagyis, igen. Ez áll a Szitakötő szótár és a Régi históriák lapjain, ezt láthatjuk Anna Margit képeit nézegetve, ezzel játszik az Ősnyelvtan szerint a Szójátszótéren Széltoló. Közben hallani, hogy tart a  Szúnyog-koncert, és az egyik mese Máriáról, a másik a Sárkánybőrről, a harmadik A föld köldökéről szól, a negyedikben meg azt olvassuk: És akkor… nekirontott a szélmalmoknak. Ki volt az?   

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05

Jámborné Balog Tünde

Süss föl, Nap!

Mi, emberek, a tejútrendszer Napnak nevezett csillagához tartozó, Föld nevű bolygó lakói, sokáig azt hittük, a világegyetem középpontjában élünk. Ma már a gyerekek is tudják, hogy nem így van. Földünk parányi porszem a mindenségben. Napunk sárga törpe, sugarai nyolc perc alatt ideérnek, ám bolygónkhoz képest óriás: átmérője több mint százszorosa a Föld átmérőjének – pontosan 109-szerese.

 

Nap nélkül Földünk sötét, kietlen és puszta lenne, amilyennek a Biblia festi a teremtés előtti állapotot. Nem volna rajta élet. Központi csillagunk fényt és meleget sugároz, látszólagos égi vándorlása megszabja nappalaink és éjszakáink hosszát, és körülötte megtett utunk az esztendőét.

 

Tisztelete egyidős az emberiséggel. Áldást hozó, hatalmas istenségnek tartották az ókori birodalmakban. Kultusza virágzott Egyiptomban, a görögöknél, hinduknál, rómaiaknál, az indiánoknál, a perzsáknál és Dél-Anglia egykori lakói között, akik olyan monumentális Nap-szentélyt emeltek, hogy ma is csodájára jár a világ.         

 

A régi magyar hitvilágban a Nap, Hold és a csillagok a világfa tartozékai. Ugye, mondjátok néha, hogy hét ágra süt a nap?Ez a szólás a honfoglalás előtti világképre utal: a napfordulók, illetve az égtájak a világ négy szegletét jelzik, és ezt osztja három sávra az alvilág, a középső- és a felvilág.

 

A népművészet díszítőelemei között sűrűn előforduló napjelképeket óvó hatásuk miatt faragták a kapukra, tárgyakra. A szögedi tájon a keletre tekintő napsugaras parasztházak oromdeszkái is sugarasan helyezkednek el.

 

A tűzugrás és regölés napfordulókhoz kötött termékenység-varázslat. A gyermekjátékok Süss fel, nap! Fényes Nap!felszólítása mágikus ének lehetett egykor, naphívogató. Sötét, téli hajnalokon énekelhették, vagy ha a Hold eltakarta a világosság forrását. Markoláb eszi a Napot – személyesítették meg az ijesztő napfogyatkozást a palócok. A Markoláb Szeged környékén papagájforma madár. Napkelet fáján ül, és körmével tartja a Nap koszorúját, hogy le ne essen az  égről. Miután elemészti a világosságot, apránként visszaadja a bögyéből, mint a fiókáit etető galamb a magot.

 

A Nap a kereszténységnek is fontos szimbóluma lett. Jézus a világ világosságának nevezi magát. Assisi Szent Ferenc a Naphimnuszban a Teremtő képmásaként dicsőíti: öreg bátyánk, a Nap… ékes, szépséges ő, tündökletes, ó felséges Atyánk, mint te magad. Kicsiny, falusi református templomok virágdíszes famennyezetére emberarcú Napot és Holdat is festettek az ügyes festőasztalosok, a mindenség és az idő múlásának jelzésére.

 

A naptisztelet egy-két helyen még ma is él. A csángók Jézus anyját és a galamb képében megjelenő Szentlelket keresik a pünkösdhétfőn felkelő Napban, és a gyimesi asszonyok nemrég még így fohászkodtak reggelente: Drága, áldott, fényes Nap, segéjj meg a mái nap!          

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek