Láttál már magfát - olyan fát, amit a fakitermelés után a területen hagynak az erdészek, hogy a magjaiból felnövő fácskák ismét benépesítsék a területet? Pihentél már termetes hagyásfa alatt? Az pedig nem egyéb, mint amit erdőirtáskor meghagynak, hogy tovább teremjen, mert jóízű vackor érik rajta. Az ilyen megbecsült fák általában sokáig élnek és hatalmasra megnőhetnek. Vastag törzsük, terebélyes ágrendszerük maga a változatosság, a sokféleség.  Hosszú, akár több száz éves életük során sok-sok állat és ember pihen az árnyékukban, s legendák fűződnek hozzájuk, hogy melyik uralkodó vagy nemesember időzött alattuk és kötötte törzsükhöz a lovát.

Ezek a fák rengeteg mindent nyújtanak az élőlényeknek: helyet és teret a tartós megtelepedésre vagy az időszakos tartózkodásra, élelmet, vizet, árnyat a lombozatukban vagy a földön. Kis és nagy termetű állatok és növények sokasága kötődik hozzájuk: a lombok közt versenytársaikkal küzdenek, fogyasztják levelét vagy termését, vadásznak ott élő áldozatukra, tojást raknak a fán épített fészkükbe vagy faodvakba, vagy elrejtőznek a fába vájt üregekben és a gyökerek alá. Kérgét sűrűn boríthatják mohák és zuzmók, de hajtásos növények is megtelepedhetnek itt. A fa alatt is sok-sok élőlénnyel találkozhatunk, hiszen a lehullott levelek és ágak rejtekhelyet és táplálékot nyújtanak számos gomba- és állatfajnak.



(A folytatás az őszi számban olvasható)