bla

Tudjuk: Egyik kutya, másik eb, de ha Kutya meleg van, akkor sincs két egyforma, el ne hidd – te csak Motoszkálj!, mint Indiánok az őserdőben, és Ismerd meg magad! aztán Nézzük együtt Márffy Ödön képeit! meg a Tájműveket. Veréböreg, a vándor szerint ehhez kell Egy palack levegő, mert nem vagyunk az Aranykorban, csak A fény és eső havában, s kinyílt A lótusz virága. És még? Három bumfordi sétál a Festéktörténelem lapjain, és Drakula azt mondja: Sakk! – majd így folytatja: Tükröm, tükröm, mondd meg nékemMi az a Meseutca?, avagy a barokk erkély lázadóit kérdezzem? A konyha tündére válaszul a Szitakötő szótárra mutat, oda fordulj, én az Erdőben jártam. Vagy a Délibáb galaxisokon? Ki tudja…

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép

Handi Péter

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem...

Elmondom, amit tegnap éjjel álmodtam. Képzeld, autót vezettem hegyeken, völgyeken, erdők között, szakadékok mentén, igazán veszélyes, kacskaringós utakon. A visszapillantó és az oldalsó tükör segítségével azonban mindent láttam, az egész vidéket, valamennyi elkerülendő veszedelmet. És közben arra gondoltam, hogyan vezethette biztonsággal autóját az ősember, ha nem volt még tükre?!

 

Felébredve persze nevettem az álmon, és rögtön odaálltam a tükör elé, mint mindennap, mikor a hajam fésülöm és a ruhám igazítom. Grimaszoltam is – ez jó szórakozás, mert ha néhány másodpercre is, de megváltozhatunk, másnak láthatjuk magunkat. Persze, sohasem maradunk úgy! Szép is lenne, ha mondjuk, majompofával érkeznénk iskolába vagy akár az asztalhoz reggelizni!

 

Az álmom viszont egész nap foglalkoztatott. Veled is előfordult, hogy forgattad magadban, amit előzőleg álmodtál? Az én álmomból valahogy valóság lett. Eltűnt belőle az ősemberés maradt a tükör, ami olyan hétköznapi használati tárgyunk, mint a szappan vagy a bögre. De hogyan és miért lett a tükör? Azt hiszem, mégiscsak az ősember találta fel, sok tízezer évvel ezelőtt. Pontosabban: megtalálta. Talán épp patakból ivott, vagy inkább nyugodt tó fölé hajolt, és egyszerre megpillantotta magát a vízben. Ahogy az ősembert mi elképzeljük, illetve amilyennek rajzokról ismerjük, nem lehetett túlságosan szép látványban része. Nem úgy, mint később a mitológiabeli Narcisszosznak, aki a víz tükrében addig-addig gyönyörködött saját képében, míg beleszeretett önmagába.

 

(A folytatás a nyári számban olvasható.)

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek