bla

Tudjuk: Egyik kutya, másik eb, de ha Kutya meleg van, akkor sincs két egyforma, el ne hidd – te csak Motoszkálj!, mint Indiánok az őserdőben, és Ismerd meg magad! aztán Nézzük együtt Márffy Ödön képeit! meg a Tájműveket. Veréböreg, a vándor szerint ehhez kell Egy palack levegő, mert nem vagyunk az Aranykorban, csak A fény és eső havában, s kinyílt A lótusz virága. És még? Három bumfordi sétál a Festéktörténelem lapjain, és Drakula azt mondja: Sakk! – majd így folytatja: Tükröm, tükröm, mondd meg nékemMi az a Meseutca?, avagy a barokk erkély lázadóit kérdezzem? A konyha tündére válaszul a Szitakötő szótárra mutat, oda fordulj, én az Erdőben jártam. Vagy a Délibáb galaxisokon? Ki tudja…

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép
SZELLEMVASÚT
Levendel Júlia

avagy a barokk erkély lázadói

Legszívesebben az utcai bámészkodók közé állnál? De hiszen ha együtt szellemvasutazunk, még alaposabban és „közelebbről“ is megnézheted ezeket a fiatalembereket. Nem számít, hogy gondolatban száz esztendőnél is többet röppentünk vissza az időben. Látod, éppen megállnak, és lelkesen, ámuldozva addig mutogatnak felfelé – a semmire –, amíg elég sokan figyelnek rájuk. „Mi van ott? Mit látnak? Hol? Mondják már, hol?“ – kérdezgetnek és találgatnak körülöttük. S mielőtt bárki rádöbbenne, hogy tréfa áldozata, uzsgyi, a fiatalemberek már el is iszkoltak. Hogy a barátaiddal te is kipróbáltál már effélét? Persze, manapság sok gyerek játszik hasonlót; és igazad van, gyerekes móka – de akkor és ott, a 20. század elejének Budapestjén mindez újdonságnak számított. Meghökkentette, sőt, megbotránkoztatta a járókelőket, az akkori nagyváros komolykodó polgárait.

 

Most meg egy másik utcában minden szembejövőnek köszönnek. Udvariasan, örömmel, hogy akit üdvözölnek – legyen fiatal szépasszony vagy öregúr –, zavarba jöjjön, és azon törje a fejét, hol találkozott ezekkel a kedves fiúkkal. Pár perc után azonban elunják a játékot, akkor a fekete hajú bemegy egy boltba – nem mintha vásárolni akarna, ó, dehogy, csak megcsodálni a semmire se jó árut. Nincs pénze, de alkudozik a kereskedővel, a másik kettő közben veszekedést mímel. „Pimasz“, üvölti egyikük, „maga a pimasz! hogy merészeli?!...“ Már lökdösődnek, öklüket emelik, mindjárt pofozkodás lesz. Egy ismeretlen jóakaratúan közbeavatkozik: „De uraim, az isten szerelmére!... csak nem fognak itt...“ A komédiázók nagyszerű érzékkel találják el, mikor kell a pattanásig feszült hangulatban meglepően váltani. A magasabb csodálkozva kérdezi barátjától: „mondd csak, mit akar ez az ember?“, és a békítő legnagyobb megdöbbenésére össze is ölelkeznek ők ketten. „Bedőltek?“, tudakolja a visszatérő harmadik. „Be“, bólintanak elégedetten. És bemennek törzshelyükre, a New York Kávéházba.

 

(A folytatás a nyári számban olvasható.)

 

Az első kép Kerényi Zoltán fotója.

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek