bla

Érted a csíziót? Nyiss éttermet! Fagyhozó és Dérhagyótársaságában a Mikulás földjén, ahol kapható lesz Az istenek eledele, és látható A torinói lepel. Úton Brémába ide tér be Marci és a titokzatos lovag meg A sárkánygyík és a lovag. A Tér(kör)kép és a Szitakötő szótár, no meg a Napkeleti bölcsek, valamint a Kiskirályok szerintitt található a Bábok világa, s abelépőknek csak A bűvös mondatot kell kimondani: Hubble, bubble, pukk! Akkor aztán nézhetik Kádár Béla képeit, hallhatják a mesét, hogy Volt egyszer egy rák. Nem kell kérdezni, mindezt Honnan tudják?, és igaz-e, hogy …a halott kalóz énekelt, mert Hétpecsétes titok, és az a fontos, hogy járjon a Szellemvasút …avagy nevessük, ami bangó.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép

Victor András

A torinói lepel

Nézzük először a szavakat, aztán a tényeket, majd a rejtélyeket!

 

Hol van Torino? Olaszországban, nem messze a francia határtól. Iparosodott nagyváros. Itt alapították a FIAT autógyártó céget (melynek nevében a T betű a várost jelenti).

 

És mi a lepel?Takaró, bevonat, burkolat, testet borító kelme.


A halotti leplet szemfedőnek is nevezik. Ezzel takarják be a koporsóban fekvő halott arcát. A lepel szó a lep szóból származik, amelyet főleg igekötőkkel használunk: belep, ellep, meglep. Rokon szó a lepedő. A lepel álcázásra, elrejtésre is szolgálhat; pl. a tolvaj
az éj leple alatt lopakodik.

 

Torinóban őriznek egy 4,36 méter hosszú és 1,1 méter széles lenvászon kendőt, amelyet sokan Krisztus halotti leplének tartanak. Úgy vélik, ez takarta a Megváltó testét, amikor a keresztfáról levéve egy barlangba tették. Hisznek abban, hogy ezen a vásznon Krisztus arcának és testének lenyomata van.

 

Eddig a tények. Az összes többi rejtély. Vagy csoda?

 

A lepel évszázadokig nem váltott ki nagyobb érdeklődést. 1898-ban azonban egy amatőr fotós lefényképezte, s előhíváskor a negatívon emberi arcot ismert föl. Ettől kezdve lett izgalmas kérdés a lepel eredete. Később pontosabb felvétel is készült a teljes lepelről, s ezen – úgymond – még az alak hátán lévő korbács-nyomok is kivehetők.

 

Igencsak ellentmondásos a történetben, hogy miért egy nagy lepel van. A Bibliában ugyanis az olvasható, hogy Jézus egyik tanítványa „bement a sírboltba; látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva.”. S ez a leírás pontosan meg is felel az akkori szertartásoknak. A holttestet sebkötözésre való hosszú vászoncsíkokba tekerték – bepólyálták –, az arcot pedig külön kendővel takarták le. Ez a mód szerepel a Lázár feltámasztásáról szóló bibliai történetben is, amely szerint Jézus feltámasztja a már több napja halott tetemet. „És kijött a halott, keze és lába körülkötve pólyákkal, arca pedig kendővel bekötve.” Nem lehetetlen, de nemigen van okunk föltételezni, hogy Jézust másképpen pólyálták be.

 

Izgalmas kérdés a lepel anyaga. Alapvetően lenvászon, de gyapotszálak is vannak benne. Ez pedig cáfolja, hogy Európában szőtték, hiszen abban az időben itt még nem termesztettek gyapotot. A Közel-Keleten viszont igen. Ugyanakkor a lepel anyagából vett mintákon végzett laboratóriumi C14-vizsgálatok szerint a leplet 1300 körül szőtték. Erre meg ellenérv, hogy a vizsgálat hibás volt, ugyanis nem magából a lepelből vettek mintát, hanem az utólag hozzátoldott szegélyből, meg egy 1532-es tűzvész során keletkezett sérülés befoltozásából.

 

Ha a lepel valóban középkori, akkor sem tudjuk, hogy ki – és legfőképpen hogyan – készítette. A leplen a férfialak kezén egyértelműen a csuklónál látszik a seb. Márpedig a középkorban még mindenki úgy tudta – s minden festményen úgy is ábrázolták –, hogy Jézust a tenyerénél fogva szögezték a keresztfára. Ha emberkéz alkotta a leplet valamikor 1300 táján (vagy nem sokkal utána), akkor rejtély, honnan tudta, hogy festő kortársai ebben tévednek.


Van azonban a lepel-ügynek egészen másfajta vetülete is. Függetlenül attól, hogy a lepel valóban Krisztus lenyomatát őrzi vagy egy zseniális művész trükkje, fontos kérdés, miért van szükségünk tárgyak tiszteletére, emléktárgyak gyűjtésére és megőrzésére. Aki hisz Krisztusban, annak erősítheti a hitét, ha látta a torinói leplet (akár csak képen is). Ugyanakkor fennáll a veszély, hogy a lepel tisztelete (pogány szokásként) eltereli a figyelmet a krisztusi tanítás lényegéről, hogy a szeretet és megértés mindennél fontosabb.

 

De hiszen minden ember (hívő és nem hívő) őriz tárgyakat! A rég elhunyt nagymama szemüvegét, első szerelme leveleit, a világjárásból hazahozott szuveníreket. Ezeket is jó kézbe venni, megsimogatni, s elgondolkozni, kikhez, mikhez kötnek bennünket.

 

Szükségünk van ilyen „mankókra”. Kinek jobban, kinek kevésbé, de mindenkinek. A lelkünk ilyenekre támaszkodik.
 

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek