Már a címből is gondolhatod, hogy nem pálmafás vidékek felé vesszük az utat, és ha jártas vagy a Mikulásról szóló mesékben, azt is sejted, hogy Lappföldre készülünk. A legjobb lesz, ha meleg sapkát, kesztyűt, pulóvert húzunk – ki tudja, mi vár ránk abban a jéggel-hóval teli világban.

Mielőtt fintorognál, hogy a Mikulás dedósoknak való, és egyébként is már ezerszer halottad Szent Miklós meséjét, ráadásul mindent tudsz a rénszarvasokról, megnyugtatlak: Lappföldön számos különös lény és izgalmas történet vár rád. Télapó, vagy ahogy a finnek hívják, Joulupukki valóban egy lappföldi nemzeti parkban, a Korvatunturi nevű kopár hegyoldalban él, de most nem őt látogatjuk meg.

Indulás előtt csak azt kell tudnod, hogy a Skandinávia északi részén található területen négy ország osztozik: Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország. Főleg oroszok és norvégok lakják, a területen élő ősi finnugor népcsoport, a lappok a népesség alig öt százalékát adják. A lappok számi nyelvet beszélnek, és a népüket is így hívják, mert a lappkifejezést sértőnek tartják: az ugyanis svédül ruhajavításra való foltot, finnül meg vadon élő embert jelent. Ha összefutunk valakivel, köszöntsd úgy, hogy buresz-buresz!, és látni fogja, hogy jól felkészültél az útra.

Pegazus hátára vastag pokrócot terítünk, és már indulhatunk is. Egy szempillantás alatt odaérünk, pedig jó messze van: északon a Barents-, nyugaton a Norvég-, keleten a Fehér-tenger határolja. A számiknak nem volt saját államuk, ezért a környező népek, a norvégok, svédek, finnek, karjalaiak és az oroszok is prémekben és halban fizetendő adót szedtek tőlük, és igyekeztek mind nagyobb termőterületeket elfoglalni. A számik így a még lakatlan, sziklás vidékekre szorultak, a kő és a jég birodalmába. Szorosan öleld hát szárnyas paripánk nyakát, hogy megvédjen a hidegtől és a repülő szikláktól. Errefelé ugyanis nemcsak a mi lovunk repül, hanem hatalmas kövek is, legalábbis a helyiek sok ezer éven át így hitték. Azt gondolták, minden szent kőben szellem lakik, aki segít a vadászatban, ha megfelelően áldoznak neki. Általában rénszarvast vágtak a szikla közelében, kisebb köveket megmártottak az állat vérében és a sziklához dobták – mert a szent kövekhez senki nem nyúlhatott. Ha a szellem elhagyta lakhelyét, a szikla apró darabokra hullott.

A számik legendáiban ennél rémisztőbb figurákkal is találkozhatunk: a Stallo például trollhoz hasonlatos, varázserejű óriás, az emberek esküdt ellensége. A rosszalkodó gyerekeket gyakran fenyegették, hogy majd elviszi őket a Stallo. Az iskolarendszer kiépülése előtt a számik közül sokan nem tanultak meg írni és olvasni az anyanyelvükön, ezért főleg szájhagyomány útján terjedtek a történetek. Szívesen meséltek például az okos vadászról, aki valamilyen furfanggal mindig legyőzte az emberevő Stallót. Önfejű kislányoknak azt a legendát is gyakran emlegették, amikor egy lány a szülei beleegyezése nélkül ment férjhez, és csak az esküvő után tudta meg, hogy a férje maga a Stallo. Házasságukból félig ember-, félig Stallo-gyerekek születtek, majd ők is megházasodtak, így sok számi vérében ma Stallo-vér is folyik.

A lappföldi mesékben gyakran felbukkannak a csudik, de mulatságos nevük ne vezessen félre: a mai Oroszország területéről származó nép a számik ősi ellensége, akikkel számos kegyetlen, véres harcot vívtak. Az Oroszországhoz tartozó lappok a 18. században állami jobbágyok lettek. Száz évvel később, az 1861-es jobbágyfelszabadításkor az amerikai indiánokhoz hasonló sors várt rájuk: ravasz kereskedők és hitelezők fosztották ki a gyanútlan vadászokat, és rászoktatták őket az alkoholfogyasztásra.

A számik közül ma már sokan felhagytak a vadászó, rénszarvastartó életmóddal, de az ősi verses ének, a jojka még mindig népszerű. A kötetlen, rögtönzött ének a dallam– és a szövegritmus egységére épül. A hangsúlyos szótagokkal lüktető ritmus fontosabb, mint a szöveg. A számik jojkát énekelnek, ha felidéznek egy régi eseményt vagy új élmény éri őket, ha jól érzik magukat a közösségben vagy ha búslakodnak, ha példabeszédet mondanak a rosszalkodó gyerekeknek, vagy ha meg akarják nyugtatni a riadt rénszarvasokat.