Szinte naponta használunk olyan kifejezéseket, hogy kultúra, civilizáció, globalizáció, és olyanokat, hogy játék, dráma, vicc, meg harmónia, idő, sebesség– és mindezt anélkül, hogy tudnánk, mit jelentenek, és hogyan változnak a jelentések. Mert a szavak időről időre új értelmet nyernek, gazdagodnak – némelykor elkopnak, egészen elsorvadnak. Kell is, hogy egyiket-másikat kiradírozzuk és újragondoljuk, különben szemellenzőssé válnak, mint az igáslovak, vagy síkosak és megfoghatatlanok lesznek, mint a meztelen csigák.

Rendhagyó kísérletbe kezdünk: igyekszünk ráncba szedni egy-két tetszőlegesen választott, nem az „abc” rendjében sorakozó kifejezést. De nemcsak a színükre, hanem a fonákjukra is rápillantunk: valóban kizárólag azt jelentik-e, amit a közvélemény vagy a tudósok tulajdonítanak nekik? Merünk-e szabadabban bánni velük, kételkedni bennük? Átértelmezni, sőt, kifordítani olyan szavakat, amelyeket idejétmúltnak vagy éppen nagyon is időszerűnek tartunk?

CIVILIZÁCIÓ  >  A kifejezés a latin civilisszóból ered, amely a civis(polgár, városlakó) melléknévi alakja. Az emberi társadalom és kultúra magasan szervezett formájának neve. Gyakran egy kalap alá veszik a kultúrával, azaz az emberi szokásokkal, értékekkel, hiedelmekkel. Máskor különválasztják, mert bonyolultabb és összetettebb társadalmat, gazdasági tevékenységet, egy adott korhoz, helyhez és közösséghez (néphez) kötött szerveződést írnak le vele.

Vannak gondolkodók, akik szerint minden kultúrából civilizáció lesz egyszer, és a kultúra mélyebbről fakad, nem olyan lélektelen szerkezet, mint a civilizáció. Történészek meg azt mondják, hogy az elmúlt évezredekben több tucat civilizáció alakult ki, olvadt össze és hanyatlott le: a mezopotámiaitól és Indus-völgyitől a nyugati civilizációig. Ezek – gondolják megint mások – úgy keletkeznek, bontakoznak ki és múlnak el, mint az évszakok vagy az emberi életek. Eltérőek a vélemények arról is, hogy jelenleg a civilizációk harcának vagyunk-e a szemtanúi (pl. az iszlám és a nyugati civilizáció között), vagy egyre jobban egységesedik a világ (ezt nevezik globalizációnak).

A civilizált szót gyakran a kifinomultság, fejlettség megfelelőjeként is használják, ami igen félrevezető. Így civilizált az, aki nem ugrál a fák között ágyékkötőben és ordít torkaszakadtából, mint a „vadak”, hanem színházba jár és mélyenszántó csevegést folytat a szomszédjával az időjárásról. Civilizált az is, aki „felfedez” egy új földrészt, és miközben leigázza a bennszülötteket, új vallást és új betegségeket honosít meg. De civilizált az is, aki kiirtja az esőerdőket, hogy a helyükön haszonnövényeket termeljen – bár így a helyi népesség túlélését segíti, az éghajlatváltozás, a természeti rend felbomlása miatt hosszabb távon talán minden emberi civilizáció eltűnését okozza.

A civilizáció tehát áldás és átok egyszerre: sokféle, akár az emberiség. Nézzük csak, mi volt erről Arany János véleménye:

Civilizáció

Ezelőtt a háborúban

Nem követtek semmi elvet,

Az erősebb a gyengétől

Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot

Értekezlet igazgatja:

S az erősebb ha mi csinyt tesz,

Összeűl és – helybenhagyja.

(1877 körül)

Szerinted?

Mi a civilizáció: világmegváltó találmány vagy ragályos betegség?

Ki tekinthető civilizáltnak: aki vadászatból, gyűjtögetésből él, vagy aki nagyüzemi baromfitenyésztést folytat?

Szükségszerű-e, hogy egy civilizáció kegyetlen legyen (lásd maja emberáldozatok, európai boszorkányüldözés)?

BŰN–BŰNHŐDÉS  > Bűnt követel el, aki az általánosan elfogadott erkölcsi törvényekkel, egy adott közösségben érvényes vallási előírásokkal, a társadalom életét kordában tartó írott és íratlan (jog)szabályokkal ellentétesen cselekszik. Nagyon képlékeny fogalom a bűn és a bűnhődés: függ attól is, kívülről kényszerítik-e a bűnösre, hogy annak érezze magát, amikor tudatosan vagy önkéntelenül áthág egy szabályt (ami az egyik kultúrában, törzsnél például megengedett, az másutt tilalmas, és viszont), vagy lelkiismerete mélyén maga is tudja, hogy vétkezett. A bűnöknek összetett alá-fölérendeltségi rendszere van, és tájanként, koronként is változik, melyiket tartjuk komolyabbnak vagy komolytalanabbnak a többinél.

Itt van például a hét főbűn: a katolikus egyházban általánosan elfogadott bűnlista is sokszor átalakult az idők során. A 6. században Nagy Szent Gergely pápa öntötte egységes formába az elképzelést. Szerinte a legsúlyosabb bűn a kevélység (gőg, hiúság), utána következik az irigység (féltékenység), majd a harag (düh), a lustaság (jóra való restség), a fösvénység (kapzsiság) és a torkosság (falánkság), végül a bujaság (kéjelgés). Kísértésük ellen hét, velük szögesen ellentétes erényt lehet gyakorolni.

A középkori olasz költő, Dante Isteni Színjátékában a hét főbűnt elkövetők, akik mindannyian az isteni szeretet ellen vétkeznek, nem kárhoznak el feltétlenül. A Purgatóriumba (a megtisztulás helyére) kerülnek, és mindnek megvan a maga büntetése. A buja lángokon kel át, a falánk képtelen leenni a fáról a gyümölcsöt, a fösvény arccal a földre kényszerül, a lustának lélekszakadva kell rohannia, a dühös, gyűlölködő ember fullasztó füstbe burkolózik, az irigy szemét bevarrják, a kevély pedig hátán súlyos kőlapokkal lépdelve alázkodik meg. Danténak egyébként volt némi önkritikája: saját magát az irigyek közé képzelte…

A főbűnök listája és tartalma évszázadokig finomodott, és még ma is alakulóban van, hiszen a katolikus egyház szerint érdemes olyan tetteket is besorolnunk, mint a társadalmi igazságtalanság vagy a környezetszennyezés. Angliában nemrég felmérést végeztek, miket tart a társadalom a legfőbb bűnöknek. A megkérdezettek a hét bűn közül csak a fösvénységet tartották meg, azt is az utolsó előtti helyen. A legnagyobb véteknek a kegyetlenséget nevezték, majd csökkenő sorrendben következett a házasságtörés, a fanatizmus, a becstelenség, a képmutatás, a fösvénység és az önzés.

Ennyire jól ismerjük magunkat, vagy ezeket a viselkedésformákat utáljuk a legjobban? Lehet, hogy mindenkinek más bűnlistája van? Kányádi Sándor például ezt vallja be:

Esti gyónás

ma sem vittél engem

a kísértésbe én vétkem

én igen nagy vétkem

én legnagyobb vétkem

versre való restség

(1977)

Szerinted?

Mik a legnagyobb vétkek és mik a legjobb tulajdonságok? Csak emberekkel szemben lehet bűnöket elkövetni?