bla

A gyűrűszigetek rejtélye Hét szóval leírható, ha szól a Zene a kam(a)rában és az Éji muzsikát hallgatva Képregényt olvasunk, meg azt is tudjuk, Miért énekelnek az operában? A gólem nyomában haladva a Hinta a kisbolygókhoz visz a Szelek útjain, s nem Ikarosz és Phaeton pályáján. Megértjük, Hogyan repül a repülőgép (s hogy Szép… a repülő), és Miből van? Hogyan van?, ami Repül a… repül a Mustos őszben, s akkor mondhatjuk: Ami megérint – rólunk szól. De azt is: Gyere, Gyurma!, Nézzük együtt Rippl-Rónai József képeit! Bontsuk ki a Palackpostát, üssük fel a Szitakötő szótárat, s válaszoljunk: Hogyan tovább, te mesehős? 

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép
Kép
SZITAKÖTŐ SZÓTÁR
Győrffy Iván

Inkvizíció; víz

Folytatjuk legutóbb elkezdett sorozatunkat: megnézzük, mit jelenthetnek egyes fogalmak, kifejezések, és milyen új jelentést ragaszthatunk rájuk. A szótár címszavai továbbra sem abc-rendben követik egymást – úgy csaponganak és kergetőznek, kapcsolódnak össze és válnak szét, mint fejünkben a gondolatok.

 

INKVIZÍCIÓ  >  Ha ezt a szót halljuk, sötét, mély tömlöcre gondolunk, ahol épp kínpadra vonnak egy szerencsétlen áldozatot. Ez is az inkvizíció része, de ennél többet és kevesebbet is jelent. Egyfelől egy régi, még a római időkből való jogi intézményt (inquisitiolatinul azt jelenti: kutatás, kivizsgálás). Másfelől olyan eszközöket és módszereket, melyekkel nem csupán az eretnekeket (a hivatalos egyházi tanokat nem követőket) büntették évszázadokig, hanem a közelmúltban is sokszor felbukkantak. Vannak, akik szerint ma is él az inkvizíció, és nem csupán az egyházaknál: tilt, elítél és üldöz minden olyan gondolatot vagy cselekedetet, amely a társadalom szokásaival, beidegződéseivel ellentétes. Persze lényeges különbség, hogy a demokráciában ma már bárki szabadon szembeszállhat a többségi véleménnyel, nem kell félnie a börtöntől vagy a kivégzéstől.

 

De térjünk vissza a gyökerekhez: az inkvizíciót a középkori katolikus egyház alkalmazta először, de például a boszorkányokat, varázslókat vagy eretnekeket más vallások és keresztény felekezetek sem szívelhették. Az első eretnek-kivégzésről már Krisztus után 385-ből tudunk. Ez a történelem fintora: alighogy lezárult a több évszázados keresztényüldözés, és hivatalosan is államvallás lett a kereszténység a Római Birodalomban, azonnal saját „ellenségeit” kezdte hajszolni. Később sem volt könnyű helyzetük az új vallási mozgalmaknak a katolikus államokban, de az inkvizíció hivatala igazán a 13. század elejétől bontakozott ki. Először még csupán a helyi püspökök üldözték azokat, akik megkérdőjelezték a hittételeket, majd inkvizítorokat neveztek ki, akik „enyhe” büntetésekkel (zarándoklat, korbácsolás, szégyenköntös viselése), „közepesekkel” (vagyonelkobzás, gályarabság, börtön), vagy akár a halálos ítélettel azonos kiátkozással, kiközösítéssel is sújthatták a perbe fogottakat. Utóbbit – a tényleges kivégzést – már a világi hatóságok hajtották végre, hogy az egyház keze tiszta maradjon az áldozatok vérétől. Talán ez magyarázza az általánosan elterjedt máglyán elégetést is, amelyet vértelen módszernek tartottak. Az inkvizíció fő célja a bűnbánat, átnevelés volt, de bőven osztogattak súlyosabb büntetéseket is: tízezrekre tehető a halálos áldozatok száma, ami persze még mindig elmarad a szerény becslések szerint is százezres-milliós nagyságrendű kivégzéssel járó boszorkányperektől. Az inkvizíció virágkorát a 15. század végén megalapított (és csak a 19. század közepén megszüntetett) spanyol – majd portugál, mexikói és perui – változatban érte el: a királyok által irányított „Szent Hivatal” elsősorban a megkeresztelkedett zsidókat és mórokat üldözte (nem utolsósorban vagyonukért), az át nem térteket pedig kiűzte az országból. Sok-sok évvel később, 1982-ben II. János Pál pápa az egyház nevében bocsánatot kért az inkvizíciónak tulajdonított bűnökért.

 

Az inkvizíció számos művészt, gondolkodót elborzasztott és megihletett. Az orosz író, Dosztojevszkij egyik regényében Jézus a spanyol inkvizíció idején ismét megjelenik és csodákat tesz, de a főinkvizítor elfogja, és csaknem kivégezteti. Azzal vádolja, hogy túl nagy terhet rakott az emberekre a hit szabadságával, de az inkvizíció helyrehozza ezt a hibát: szabadság helyett boldogságot ad azzal, hogy irányítja a tömeget és gondoskodik róla. A rémtörténetek amerikai mestere, Poe A kút és az inga című elbeszélésében festi le érzékletesen egy halálra ítélt szenvedéseit az inkvizíció fémfalú kútjának mélyén. Azért akadnak humoros feldolgozások is: az angol Monty Python (ejtsd: monti pájton) csoport kabaréjeleneteiben a spanyol inkvizítorok a legváratlanabb helyeken tűnnek fel, és ide-oda rohangásznak, mint pók a falon.

 

Szerinted?

Büntetéssel, megfélemlítéssel is lehet igaznak tartott ügyet szolgálni?

Szabad-e, illik-e humorral nyúlni olyan komoly dolgokhoz, mint a testi és lelki szenvedés, a halál vagy a háború?

 

VÍZ  >  Alighanem ennek a két hidrogénből és egy oxigénből álló vegyületnek köszönhető minden kis- és nagybetűs szitakötő létezése: ha nem lenne élet a Földön, ez az írás sem született volna meg. A színtelen, szagtalan elem az egyetlen, ami mindhárom halmazállapotban előfordul a természetben – szilárdként jég, folyékonyként víz, légneműként gőz. Furcsa, de éppen 4 Celsius-fokon a legsűrűbb, a 0 fok alatti jég például sokkal könnyebb, üregesebb anyag.

 

A Föld 71 százalékát víz borítja (ha a felszínen halmoznánk fel, több kilométer magas burkot képezne a bolygó körül), és körülbelül ennyi az emberi szervezetben lévő víz aránya is – a csecsemőben kicsit több, az aggastyánban kevesebb. A tengervíz minden literjében 35 gramm só található, ezért az emberi szervezet csak keveset tud feldolgozni belőle. Pontosan ez a probléma: a tengervízből ma még nagyon költséges ivóvizet előállítani, márpedig a Földön lévő vizek 97%-a tenger, 2%-a jég, van még valamennyi a légkörben és a talajban, de csak alig több mint fél százalék hozzáférhető ivóvíz, s ennek is jó része szennyezett. Bolygónk édesvízkészletei végesek: egyre többet használunk fel, miközben kimerítjük a Föld tartalékait, emiatt már jelenleg is emberek milliói szenvednek a kevés vagy nem egészséges ivóvíz miatt.

 

Mivel a víz megkerülhetetlen, az emberi agysejtekbe is alaposan beépült: a vallási, mitológiai történetek, legendák és mesék tele vannak a vizet dicsőítő és átkozó történetekkel, a teremtéstől egészen az özönvízig. A művészetben leggyakrabban a mindenséggel, a múló idővel állítják párhuzamba, de a káosszal és az örök veszéllyel is. A legtöbb ősi elbeszélésben a testi és lelki újjászületés is a víz segítségével sikerülhet. A görög istennő, Héra például azért marad szép és fiatal, mert minden évben megmártózik a Kanathosz forrásban. A keresztelés vagy a vízbe merülés arra szolgál, hogy a hívő lelki értelemben is megtisztuljon.

 

Az élet és a halál vizéről szintén végtelen sok mendemonda született. Az egyik legszebb egy mongol mítosz: Buddha isten örökké boldoggá akarja tenni az embereket, ezért elkészíti számukra az örök élet vizét. Sajnos azonban kétszer is kudarcot vall. Először ellopják tőle, másodszor a holló ijedtében egy fenyőre csepegteti. Emiatt marad a fenyő mindig örökzöld, és ezért nem halhatatlanok az emberek.

 

Szerinted?

A mindennapokban hogyan takarékoskodhatunk a vízzel?

Helyes-e, hogy ugyanolyan ivóvizet használunk szomjunk csillapítására, mint vécéöblítésre vagy kocsimosásra?

Számold ki: ha a Föld legmélyebb pontjára, a Marianna-árokba raknánk a legmagasabb hegyet, a Mount Everestet, vajon elnyelné a víz, vagy a hegycsúcs kilógna?

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek