A gázlónál megremegett a föld. A vezérhím idegesen felcsapta a fejét. Veszélyt érzett. Figyelmesen körbekémlelt, beleszimatolt a levegőbe. Érzékeny füle kereste az idegen hangokat, morajokat, ragadozó motozását. Immár egy évtizede vezeti csapatát a dús növényzetű, ám veszélyes vidéken, ahol gyakran reng a föld, és a hegyek felől sötét, nehéz hamufelhők homályosítják el az eget. Most nem tapasztalt semmi szokatlant. Lassan leengedte a fejét, s ekkor újabb, jóval erősebb rengés rázta meg a talajt. Az ősorrszarvúnagyot horkantott, és vágtába fogott, hogy elvezesse csordáját a biztonságot adó dombok közé. A széles orrszarvúcsapáson más miocénkori állatok, kutya nagyságú őslovak, ősormányosok, kecses gazellák törtettek, és nesztelen léptű ragadozók surrantak a menedéket nyújtó dombok felé. Nem maradt más utánuk, csak lábnyomok az állatok patáitól-mancsaitól összekaszabolt puha fövenyben, amit hamarosan sűrű és forró vulkáni hamueső borított be. Ipolytarnóc mellett húszmillió évvel ezelőtt így ért véget egy nap.

De honnan tudjuk mindezt ilyen pontosan – kérdezed –, hiszen a vízparti iszapba nyomódott lábnyomot a következő hullám partra guruló taraja könnyen elmossa? Ez általában így van, de különleges körülmények egyedi maradványokat hoznak létre. Ipolytarnóc környékén húszmillió évvel ezelőtt párás, meleg, trópusi klíma uralkodott, és dús vegetációjú növényzet borította a vidéket. A vulkán rendszeresen hamuval terítette be a tájat, és a termékeny talaj otthont adott a dús növényzetnek és a növényevőknek, amelyek a ragadozók táplálékai voltak. 

Ipolytarnóc mellett a vulkánból kiáramló izzó felhô hamuja még azelôtt befedte és konzerválta a puha iszapba íródott nyomokat, hogy az esô vagy a folyó áradása elmoshatta volna azokat. A vulkánból kilövellt hamu- és porfelhô ásványainak egy része radioaktív anyagokat tartalmazott. A radioaktív bomlás hatására ezek átalakultak, óramû pontossággal mutatva a lábnyomok kôvé válása óta eltelt idôt. Az Észak-Magyarországon, az Ipolyság északi szegletében található lelôhely a maga nemében világhírû. Nem ismerünk más, a földtörténeti idô újkorából származó, hasonlóan gazdag lábnyomos lelôhelyet, ezért ma már a világörökség része. Ha még nem jártál ott, virtuális sétát tehetsz a környéken a http://ipolytarnoc.kvvm.hu honlapon.

Ipolytarnóc páratlan, de nem az egyetlen lábnyomos lelôhely. Jóval korábban, még a földtörténet középkorából, a dinók idôszakából ismerünk hasonló lelôhelyeket. Ezek közül a leggazdagabb a bolíviai Sucre (ejtsd: szukre), ahol 254 állatfaj mintegy 5000 lábnyomát azonosították a paleontológusok. A nyomok 65 millió évesek, tehát nem sokkal a dinók kihalása elôtt keletkeztek, s ez a világ fajokban leggazdagabb lábnyomos lelôhelye! Kínában a kutatók nemrég 3000 lábnyomot találtak, amelyek szintén a kréta idôszakban, nagyjából százmillió évvel ezelôtt keletkeztek. Az egyik legrégebben ismert lelôhely az amerikai Texas államban található. A Dinoszaurusz Völgy Nemzeti Park 1939 óta várja a látogatókat. Az ottani lábnyomok ugyancsak a dinók korában, 110 millió évvel ezelôtt jöttek létre. A világ eddigi legnagyobb megkövült lábnyomát Franciaországban találták meg – nem is olyan régen, 2008-ban! Átmérôje másfél méter, és a kutatók szerint a földtörténeti középkor jura idôszakában hagyta hátra a puha iszapban caplató, nagyjából negyven tonna súlyú és huszonöt méter hosszú monstrum, egy négy lábon járó növényevô óriás, egy sauropoda (ejtsd: szauropoda).

Vajon mi a különleges az ôsidôk egy-egy pillanatképét megôrzô lelôhelyekben? Nem az egykori élôlények lábnyomai vagy fajgazdagságuk, hanem a fennmaradásuk. Szinte mindegyik különös földtani eseménynek köszönhetôen maradt ránk. A puha iszap ugyanis benyomódik az állatok súlya alatt. Ám a szerencse és a véletlen földtani folyamatok ritka összejátszásának eredménye, ha a lágy iszapban képzôdött lábnyomok megmaradnak. Ha például a vulkáni kitörés hamuja betemeti a nyomokat, vagy a hirtelen érkezô áradás vastag üledéket zúdít az iszapra, és megôrzi a lenyomatokat. A betemetôdés az elsô feltétele, hogy a lábnyomok megôrzôdjenek. A második feltétel, hogy az évmilliók folyamán a lágy iszap szilárd kôzetté alakuljon. Ha a szilárd kôzet nyughatatlan Földünk felszíni folyamatai révén ismét magasra és szárazra kerül, a kíváncsi ember rácsodálkozhat a Föld múltját idézô pillanatfelvételekre, amelyek úgy ôrzik meg évtízmilliók emlékeit, ahogy a fotók elôdeink arcképeit.

Mikor mi?

 földtörténeti idô legfiatalabb szakasza, a kainozoikum, a földtörténeti újkor. Hatvanöt millió évvel ezelôtt kezdôdött, és a tudósok rövidebb idôszakokra osztják. A legelsô, tehát legidôsebb idôszaka a paleocén, nagyjából 65,5 millió évvel ezelôtt vette kezdetét. Az idôszakok az idôsebbtôl a fiatalabb felé haladva: paleocén, eocén, oligocén, miocén, pliocén, pleisztocén és holocén (ebben élünk mi, emberek). Az elnevezések azt fejezik ki, hogy az adott idôszak állatvilága mennyire hasonlít a jelenleg ismerthez. A cikkben említett miocén idôszak 23 millió évvel ezelôtt kezdôdött és 5,3 millió évvel ezelôtt ért véget.