Nemes Nagy Ágnes | Az aranyecset

Majd fél évszázada írta Nemes Nagy Ágnes a könyvben egyetlen történetté kerekedő verses és prózai művek sorát – egy keleti mese alapján, s persze a legsajátabb költői hangján. Ha csak beleolvasol, akárhol, azt érzed, hogy egyenesen neked szól, és le sem teszed, amíg végig nem követed a kisfiú (Szádeli a neve) kalandjait. Próbáld meg, veled is megtörténik, ami a mese csodás magja, hogy az aranyecsettel festett kép megelevenedik, életre kel. Valójában ez történik minden alkalommal, ha olvas az ember, hiszen a könyv papírból készült lapjaival és a nyomtatott szavakkal élettelen tárgy, ott áll mozdulatlanul, némán a polcon, asztalon, akárhol, de ha kezedbe veszed, kinyitod és olvasod, átérzed és megérted, mintegy feltámad benned, általad – te is a részese leszel. Ez a fantasztikus mutatvány – Szádelié is a könyvben – hatalmat ad annak, aki él vele, használja. Nagy kérdés, hogy mire és hogyan? Választhatsz, első lépésként azzal, hogy mit olvasol. Szádeliként dönthetsz, és Szádeli lehetsz, ha ehhez a könyvhöz fordulsz.

Valentyin Katajev | Távolban egy fehér vitorla

1905-ben és az oroszországi Odesszában játszódik az izgalmas regény. A két kisfiú kalandjai nagyon is helyhez és időhöz kötöttek. A leírások pontosan láttatják a híres odesszai lépcsőt, a Fekete-tengert, a forradalmár és üldözött matrózt, a halászok kalyibáját és a halpiaci kofákat. Sok minden megtudható a 20. század elejének orosz életéről, de épp a legfontosabb – Petya és Gavrik barátsága – mintha időtlen volna. Talán ugyanígy kötöttek szövetséget, így segítették egymást minden korban és a világ bármely helyén a főszereplőkhöz hasonlóan értelmes és jóérzésű gyerekek. Az árva Gavrik nyomorúságos körülmények között nagyapjával lakik, iskolába se jár, mert felnőttként kell dolgoznia – Petya apja tanár, neki nem kell nélkülöznie, még évenkénti szerény nyaralásra is telik, de évekkel korábban meghalt az édesanyja. Elég bánatot, sőt, szenvedést megismert hát ő is, hogy tudja, milyen csuda jó, ha megbízható barátot talál valaki. Igaz, a kalandjaik veszélyesek, olykor félelmetesek, de nemcsak ketten fognak össze, hogy megmentsék a matrózt. Körülöttük, mögöttük szerethető felnőttek is feltűnnek (meg gonoszok és gyávák is persze) – és a gyerekek úgy alakíthatják az eseményeket, hogy szinte észre sem veszik: már más szemmel, jóval érettebben nézik azt a világot, amiben élnek.