Ha december, akkor disznótor, és Porka havak meg Gyertyaöntés otthon, mert Szép a… jégvirág Hanyatt és hason. Kirké és Dirké Hatmillió szárnycsapással, Beszélő madarak közt, Izgő-mozgó kontinensek felett , a Decemberi lovasok kíséretével száll a Vörös erődbe. Nem Félreértés. Az Időjáték… Ariadnéja, mint Vándor a zenében, mint Járókelők a bozótsivatagban, lassan lépdel, ez nem Utazás a Szaturnuszig és vissza, de lehet A te színházad, a te képzeleted játéka. Ígyy Nézzük együtt… Mednyánszky László képeit!, olvassuk a Szitakötő szótárat, aztán kérdezheted, hogy Miből van? Hogyan van? – végül azt is Elmesélem, hogy mit rajzoltál.
  |
Schmidt Emese Hatmillió szárnycsapás Valamikor vadlúd voltam,
Vadludakkal vándoroltam. (Áprily Lajos)
A vadludakhoz hasonlóan időnként mindannyian utazni vágyunk, azaz elmenni valahová, új élményeket szerezni, mást csinálni, mint amit otthon szoktunk. Ugye, ismered az érzést, amikor izgatottan, telve várakozással előkészíted az utazás legfontosabb kellékeit, és az utolsó éjszaka már aludni sem tudsz rendesen?
Számos madárfaj tapasztalt utazónak számít, és bármilyen hihetetlen, minden egyes útjukra ugyanolyan komolyan készülnek, mint te vagy én. Ahhoz ugyanis, hogy útra keljenek és túléljék a viszontagságokat, megfelelő kondícióban kell lenniük. Ezért a tavaszi és őszi nagy utazás, azaz a vonulás előtt rengeteget esznek; ilyenkor a madár testtömegét akár megduplázza, és minimális pihenőkkel teszi meg a több ezer kilométeres utat. Az Észak-Amerikában élő tüzestorkú kolibri például testtömegét duplájára növelve táplálkozás és pihenés nélkül, hatmillió szárnycsapással éri el több mint 1000 km-re lévő telelőhelyét. Mi lehet az oka, hogy a madarak egy része másutt telel, hogy tavasszal újra megtegye ugyanazt az utat választott hazájába? Nem a hideg, hanem a téli táplálékhiány – ezért indulnak távoli vidékekre.
Létezik egy madár, amely a sarkvidékek napos levegőjét szereti, ezért az ősz beköszöntével az Északi-sarkról a Déli-sarkra repül, tavasszal pedig visszatér. Az ingázásnak köszönhetően a napimádó sarki csér részesül az év legtöbb napos órájában, hiszen mindig a hosszú nappalos sarkkörön tölti idejét. Vonulása során a szárazföldek partjai mentén utazik, vagyis ragaszkodik útvonalához éppúgy, mint más madarak. Az útvonal hosszától függően nevezünk egy madárfajt rövid távú vagy hosszú távú vonulónak. Az európai hosszú távú vonulók zöme Afrikában telel, úticéljukat pedig meghatározott, nagyjából ismert útvonalakon érik el. Azok a fajok, amelyek repülésük során termikelnek – azaz a felszálló, meleg légáramlatok segítségével érnek el nagy magasságokat, majd onnan siklanak újabb termikig –, biztonsági okokból kerülik az átkelést a nagy kiterjedésű tengereken, ezért nekik tengerszorosokon kell át- haladniuk. Számukra Európát és Afrikát három fő útvonal köti össze: Spanyolország felől a Gibraltári szoros, Szicília vagy Bulgária felől a Boszporusz, majd a Szuezi-csatorna. Ezeken a csomópontokon gólyák, ölyvek, sasok többezres tömegei láthatóak a vonulás időszakában.
Az aktívan repülő fajoknak nem okoz gondot a tengerek feletti hosszú út megtétele, de rájuk is jellemző, hogy ragaszkodnak a biztonságos, táplálékban gazdag útvonalakhoz; a forró Szaharán át például a Nílus termékeny völgyének vonalában kelnek át – így könnyebb nekik „fényt és ködöt úszva szelni”, úti céljukat elérni. |