Ez a sárkány nyári sárkány,

s azért mert a tenger alján

lustán-lágyan elhever,

még nem vízi;

látod, mégis élvezi,

tetszik ez a hely neki.

Melege volt fönn a hegyen,

azt se tudta, hova legyen,

barlangja is levegőtlen,

járkált csak a parázs hőben,

pikkelyei porosodtak,

hajlatai nyikorogtak,

kékje-zöldje fakult, száradt,

sokk lett a nyár a sárkánynak.

Vagy eltévedt? Semmit sem ért?

Most tanulja ezt a mesét?

Várja, kit kell szétcincálni?

Vízben is csak lángot hányni?

Vagy az egész látvány cseles…

Való, ám de áttételes.

Sárkányálom, embergyerek

keze műve, vízalatti kerek

látkép, sehol árnyék.

Adjunk akkor nevet neki,

hátha meg is nevetteti a szó:

legyen Türkiz Mélyálmodó –   

vagy Csakinca.