bla

Az üveghegyen innen, Üvegbe zárt világban, a Tükörmesében, de A márvány házában Volt egyszer egy virág. Szólt ott az Uborka-dal, mert Lóbál volt éppen, a Növények álarcban táncoltak, és egy hang azt kiabálta: Hajrá, digitális bennszülöttek!, Jó… a sírás. A másik hang meg: Lábatlankodj kicsit! A szörnyek birodalmában. A harmadik: Nézzük együtt Czóbel Béla képeit!, Színes a világ! De az Utánozás – majomszokás! vagy Álcázás és ármány – ugye? Csizmarek és a Szitakötő szótár szerint A csalóka látszat felhasználása Rejtőzködés A trójai falóban. S mit mond az Időjáték… Jákóbja? Fúvom az énekem.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép

Jólesz György

Lóbál

A sok lólány ruhát próbál,

Mindjárt kezdődik a lóbál!

Előkerül tolldísz, csótár,

Tégelyekben kanca-kence.

 

A sok lófi izeg-mozog,

Izgatottan nyerít, topog,

Patája a padlón kopog:

Milyen lesz az első tánca?

 

Ildiló ma csak válogat.

Ruhát ruhával váltogat,

Hozzá lóvállat vonogat:

Nem vesz föl akármi göncöt.

 

Kötelességtudó Ráró.

Fölveszi, mit apja rá ró.

„Ez maradt rád nagyapádró’.”

(De mosolya picit huncut.)

 

Szerelmespár istállónál

Egymáshoz simulva kószál.

Csók után a szende lólány

Nézi a falon a loncot.

 

Lólány, lófi keringőznek,

Lábára lépnek egy őznek.

(Őzek mért épp itt ejtőznek?)

Lómama sok mosolyt hint szét.

 

A zenekar húzza-vonja,

Van is, ki hangosnak mondja,

Mert – s ez versünknek végpontja –

Átzengi a padlást-pincét.

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek