A Duna Múzeum gyűjteményében található egy „úszó markológép” makettje, amely eltér a folyószabályozási munkálatoknál használatos úszó munkagépektől, a kotróhajóktól és sziklarobbantóktól. Korban jóval meg is előzi azokat: Verancsics Fausztusz a 17. század elején tervezte.

A Verancsics név jól cseng a 17. századot ismerők körében, hiszen feltalálónk nagybátyja, Verancsics Antal esztergomi érsek tevékenyen részt vett az ország politikai és kulturális életében. Unokaöccse kisfiú volt, amikor magához vette, és először Pozsonyban, majd a világhírű padovai egyetemen taníttatta. A tehetséges fiatalember itt jogi, logikai, matematikai és mechanikai ismereteket szerzett. Fausztusz visszatérve a töröktől fenyegetett veszprémi vár kapitánya, később püspök lett. Ám nem a hadtudományokban s nem is a teológiában tette még ismertebbé a család nevét. Visszatért Itáliába, és tudományos kutatásba fogott. Legismertebb könyve, az Új gépeklatin, olasz, spanyol, francia és német nyelven is megjelent, és hatvannál több, különféle találmányt mutatott be. Fausztusz foglalkozott hídépítéssel, szállítóeszközökkel, haditechnikával, a mezőgazdaság és a kézművesipar különböző területeivel is. Feltalálónk tisztában volt munkája értékével, mert a könyvben szereplő szerkezeteket szabadalmaztatta.

A múzeum gyűjteményében található makett a tengerfenék vagy folyómeder tisztítására szolgáló, úszó kotróhajó terve alapján készült. Figyeld meg alaposan az itt látható képet: az egymáshoz kapcsolt két ladik között van a markoló kotró állványzata. A két lapát egymással szemben szimmetrikusan helyezkedik el, forgási tengelyük közös. A lemerülés, a markolás és a kimarkolt anyag felszínre hozatala kötelek és csörlők segítségével történt: a maketten látható vékony cérnaszálak a valóságban karvastagságú kötelek voltak. A megtelt markolókanál tartalmát egy tartállyal ellátott csónakba ürítették.

Verancsics az úszó markológép mellett működőképes ejtőernyőt, több vízi- és szélmalmot, olaj- vagy szőlő préselésére alkalmas sajtoló szerkezetet is tervezett. Az egyik legszellemesebb alkotása az ún. tűzóra. Hosszú zsinórt függesztett fel, amelyre kavicsokat erősített. A kavicsok között egyenlő hosszúságú zsinórt hagyott: pontosan annyit, amennyi egy kerek óra alatt elég. A zsinórt alul meggyújtotta, és egy órányi szakasz elégése után a kődarab egy tálba aláhullva csörömpölésével jelezte az idő múlását. Felnőtt segítségével te is megpróbálhatod elkészíteni a tűzórát, de a könnyebbség kedvéért ne egy óra hosszú szakaszokat mérj ki – elég lesz öt perc is.

Verancsics olyan technikai újításokat és találmányokat eszelt ki, melyek később széles körben elterjedtek. Szerkezeteihez készített rajzai azért is értékesek, mert több száz év múlva is jól kivehetők, egyértelműek: az itt látható ábrát vizsgálva könnyen elképzelheted, hogyan működött az általa tervezett lánchíd. Nem csoda, hogy feltalálónkat három nemzet is magáénak vallja: mi, magyarok; származása okán a horvátok; s mivel hosszú ideig élt Velencében és Rómában (műveit is ott adta ki), az olaszok is. Többfelé tartozását jelképezi ötnyelvű szótára is. Ez a sokoldalú, művelt ember egy helyütt mégis keserűen jegyzi meg: „Tisztában vagyok azzal, hogy a többség, aki látta, sőt … csodálatra méltónak ítélte ezeket a gépeket, később leszólja majd és közönségeseknek tartja őket”, majd bizakodva így folytatja: „Célom, hogy átnyújthassam azon keveseknek, akik megbecsülik...”.

A Duna Múzeum raktára még sok érdekes „vizes” tárgyat, dokumentumot, fotót, festményt őriz, az állandó kiállításban pedig te magad is megtapasztalhatod, mire képes a víz ereje, és hogyan lehet hasznosítani. Bővebb információt a múzeumról a www.dunamuzeum.hu oldalon találsz.

A Verancsics által tervezett kotróhajó szerkezete, egyes technikai megoldásai eltérnek a ma használatos kotróhajókétól. Ha jégtörő hajót is tervezett volna, vajon az milyen lenne? Rajzold le, hogyan képzelsz el egy 17. századi jégtörő hajót! A rajzokat e-mailben vagy postán a szerkesztőség címére várjuk.