Majd ha fagy! Az Óriásfenyő és a karácsonyi hal nem Téli álom, a Hó és hálózsák, de mégA Balaton tündére is valóságos, mint aSzerkezetek vízben, földön, levegőben, mint A kaucsukfa és gumitej, Olyan igazi minden A török átoktól a lábtörlőig. NyugodtanNézzük együtt… Derkovits Gyula képeit! Jó… álmodozni, a Pegazus hátán A borostyánpalotába repülni, az Időjátékban Kain és Ábel történetével találkozni, Anyókásan verselni, és kérdezni: Milyen ember december? Mit jelent a Szitakötő szótár szerint, hogy Kő kövön nem marad? Igaz-e, hogy Előadás után A delfin, aki nem tudott mosolyogni, azt mesélte: Volt egyszer egy egér? És akkor… Piszkos Fred belépett? Hova? Álom volt vagy mese?
 |
DECEMBERI VERSEK
Németh Bálint | Balogh Tünde A legkisebb srác Mikor December taknyos kisfiú volt, legkisebb srác a Hónapok között, sosem játszott vele a többi Hónap, csenevész volt, sehogyse-öltözöttt.
„Eljő”, motyogta, „majd az én időm még. Megnövök, és gonosz leszek. Hideg. A bácsik szívét álmos fagyba mártom. Jégbajszot rajzolok a néniknek.”
Így lett, és mégsem így: megnőtt, mi az, hogy!, de nem lett azért teljesen gonosz. Egyszer egy nyűgös reggel arra keltem, ajtónkon valaki halkan kopog.
Irhakabátban, borostásan állt ott a legutolsó, vénséges vén Hónap. Illőn köszöntem: "Hónapot kívánok!", szánkózni vitt, s velem örült a hónak. |